A stratégiai menedzsmentnek három megközelítése van, a tervezési megközelítés, a tervezés, a megközelítés és a pozicionálási megközelítés. Ezek a hagyományos megközelítések egyszerűek és könnyen érthetőek, de nem alkalmasak minden vállalkozásra. A menedzsereknek meg kell érteniük ezeket a stratégiákat, hogy megértsék, ha megfelelnek-e az adott vállalkozásnak.
Tervezési megközelítés
A stratégiai menedzsment tervezési megközelítése egy felülről lefelé irányuló megközelítés, amelyben a stratégiát a felső vezetés tervezi. Ez a megközelítés olyan külső tényezőkre támaszkodik, mint a piacon létező lehetőségek és fenyegetések.
Tervezési megközelítés
A stratégiai menedzsment tervezési megközelítésében a stratégiát nem a felső vezetés, hanem a szervezeten belüli szakemberek tervezik meg. Ezek a tervezők formalizálják a stratégiai folyamatot, amelyet mások követhetnek. A problémák megoldása és a döntések meghozatala egyszerű lépésről lépésre válik ebbe a megközelítésbe.
Helymeghatározási megközelítés
A pozícionálási megközelítés a vállalat helyét érinti a teljes piacon. Ebben a megközelítésben a leggyakoribb eszköz az öt erők modellje, amely figyelembe veszi a beszállítók alkupozícióját, a vevők tárgyalóerejét, az új belépők fenyegetését, a helyettesítők veszélyét és a versenytársak közötti versenyt a piacon.
Előnyök
Ezeknek a hagyományos megközelítéseknek az előnye, hogy egyszerűek és előíró jellegűek, vagyis konkrét ajánlásokat kínálnak a vállalatok számára. A komplex helyzetek egyszerűsítésére használható, hogy könnyen érthető és kezelhető legyen.
hátrányok
Mivel ezek a hagyományos megközelítések egyszerűek és előíró jellegűek, nem adnak pontos képet a cégek előtt álló valós problémákról. Az újabb elméletek hangsúlyozták, hogy leíró jellegűnek kell lenniük, hogy megérthessük a vállalkozások tényleges helyzetét.
