Az 1957-ben Rómában aláírt Európai Gazdasági Közösség (EGK) szerződést a tagállamok politikai és gazdasági integrációjának elősegítésére hozták létre. A kezdeti tagok közé tartozik Franciaország, Belgium, Olaszország, Hollandia, Nyugat-Németország és Luxemburg. Más országok, mint Ausztria, Svédország, Nagy-Britannia, Dánia és Írország, később csatlakoztak az EGK-hoz. Az EGK-t 1992-ben a Maastrichti Szerződés után az Európai Unió (EU) -ra változtatták, amikor a tagállamok a közösség hatáskörét nem gazdasági területekre kívánják kiterjeszteni.
Egységes piac
Néha belső piacnak nevezik, az EGK az akadályok megszüntetéséről és a meglévő kereskedelmi szabályok egyszerűsítéséről szól, hogy lehetővé tegye a tagok számára a legtöbbet a kereskedelemből. Az EGK támogatja az EU-n belüli szabad kereskedelmet, és célja, hogy Európa egységes piacgazdasággá váljon. Ez a közösség lehetővé tette a tagállamok számára, hogy közvetlen hozzáférést kapjanak 27 országhoz és 480 millió emberhez. Az EGK kulcsszerepet játszott abban, hogy az EU tagállamaiban tevékenykedő vállalatok csökkentsék a termékek árát, hogy versenyképesebbek legyenek, és megszüntessék a tagállamok közötti szállított vagy értékesített árukra kivetett adót. Ez a tagok számára előnyös volt, ha olcsóbbá és könnyebbé tették az üzleti tevékenységet más uniós országokkal, és tisztességes versenyt biztosít. Az egységes piac kialakulása és az ebből következő kereskedelemnövekedés az EU-t jelentős kereskedelmi erővé tette.
Egységes valuta
Az EGK-tagállamok közös valutával, az euróval rendelkeznek. Az eurót használó államokat euróövezetnek nevezik. Az eurót 1999-ben vezették be, és az európai integráció egyik fő tényezőjévé vált. 2011-től körülbelül 329 millió uniós polgár használja az eurót pénznemeként, és élvezi az előnyeit. Ez az egységes valuta növeli az euróövezet határain belüli és azon kívüli kereskedelmet, mivel a tranzakciós költségek csökkentek és kevésbé váratlan változások következnek be az árfolyamban. A tagállamoknak nem kell több különböző valutával foglalkozniuk.
Az emberek szabad mozgása
Az EU 17. cikke (1) bekezdésének értelmében az EGK-tagállam állampolgárságával rendelkező személyek, valamint a 18. cikk (1) bekezdése minden egyes uniós polgár számára lehetővé teszi, hogy szabadon mozogjon és élhessen más tagállamokban. A Schengeni Megállapodás 1985-ben történő aláírása, majd a Schengeni Egyezmény 1990-ben történt megkötése kezdeményezte a határellenőrzések megszüntetését a részt vevő országok között, ami a szabad mozgás fogalmát eredményezte. Ez fontos a polgárok számára, mert más EU-országokban kereshetnek munkát, engedély nélkül dolgozhatnak, tanulhatnak, élhetnek, és egyenlő bánásmódot élveznek az állampolgárokkal, a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, a hasonló munkakörülményeket és minden egyéb szociális és adókedvezményt.
Mezőgazdasági politika
Az EGK 1962-ben közös árképzési szintet hozott létre, amikor a tagállamok visszanyerték az élelmiszerhiányt. Ez a stratégia biztosítja az önellátást és az élelmiszerbiztonságot az alapvető mezőgazdasági termékek előállításának támogatásával, de ez több termék többletét is eredményezte. Az árellenőrzést később 1992-ben és 2003-ban reformálták, helyettesítve a mezőgazdasági termelőknek fizetett mennyiségű támogatásokat, hogy tisztességes jövedelmet biztosítsanak számukra. Ez arra ösztönzi a gazdálkodókat, hogy magas színvonalú termékeket állítsanak elő azáltal, hogy új fejlesztési lehetőségeket keresnek, mint például a környezetvédelmi előírásoknak megfelelő energiabarát forrásokat, biztosítják az élelmiszerbiztonságot, és védik a növények és állatok egészségét. A politika biztosítja, hogy a mezőgazdasági termelők megtartsák a vidéki tájakat, a madarakat és a vadvilágot, jó állapotban tartva földjüket.
