A karizmatikus vezetés egy olyan modell, amelyet a tudósok és a szervezeti vezetés szakértői használnak annak meghatározására, hogy mely tulajdonságok, viselkedés és tevékenységek segítenek ösztönözni és motiválni a vállalati munkaerő változását. Számos paradigmát és elméletet dolgoztak ki azok, akik tanulmányozzák a témát, hogy segítsék az üzleti vezetők tájékoztatását és oktatását a leghatékonyabb irányítási eszközökről és megközelítésekről. Ezek az elméletek magukban foglalják az önértékelésen alapuló kereteket, mások attribútumait és az átalakító vezetést.
A karizmatikus vezetés meghatározása és jellemzői
Az etimológia segít megérteni és meghatározni a "karizmatikus". A „karizma” szó az ókori görög „kharisma” szóból származik, ami „szívességet vagy isteni ajándékot” jelent. Ez arra utal, hogy egy olyan sajátos tulajdonságokra utal, amelyek mély hatást gyakorolnak más személyekre.
A karizmatikus vezetés középpontjában a báj és a meggyőzés képessége áll. Amikor egy üzleti, politikai vagy szervezeti vezető képes ösztönözni és kiváltani érzelmi válaszokat a követőkben, azt mondják, hogy a vezető karizmatikus. Az igazi karizmatikus vezetés valódi érzelmi változásokat idéz elő másokban.
A karizmatikus vezetés nem csupán a közönség izgatásának képessége. Ez magában foglalja azt a képességet is, hogy motiválja és meggyőzze a követőket, hogy vállaljanak el egy célt, és egy csoportos erőfeszítés részeként lépjenek fel. A karizmatikus vezetők őszinteséget tanúsítanak az ügy iránti elkötelezettségében (például üzleti cél). Szintén hajlandók elfogadható kockázatokat vállalni vagy saját céljukat feláldozni a cél elérése érdekében. Ez viszont gyakran arra ösztönzi a hallgatókat és a követőket, hogy ugyanezt tegyék annak érdekében, hogy magukra vigyék a vezető tulajdonságait és tulajdonságait.
A modern szakértők általában a karizmatikus főnök öt jellemzőjét azonosítják:
- Bizalom: A karizmatikus vezetők nyugodt, erős hitérzetet keltenek képességeikben, tapasztalatukban és képességeikben.
- Kommunikáció: A karizmatikus meggyőződés kulcsa a vezető kommunikációs készségei, beleértve a proaktív hallgatás képességét is.
- Fókusz: A karizmatikus vezetők lézerszerű pontossággal összpontosíthatnak a célokra, soha nem engedhetik, hogy a zavaró tényezők gyökerezzenek vagy irányítsák őket a pályáról.
- kreativitás: A karizmatikus vezetők általában nagyobb kreativitást és találékonyságot mutatnak a munkahelyen, új ötletekkel és javaslatokkal találkoznak.
- Látomás: Végül, a karizmussal rendelkező vezetők képesek nagyképű kreativitásra, inspiráló és kihívást jelentő célok elérésére, amelyek segítenek másokat inspirálni.
A karizmatikus vezetői elmélet korai fejlesztése
Míg a karizmatikus vezetés mögött rejlő ötletek már évszázadokon át tartottak, a modern karizmatikus vezetéselmélet az 1970-es években kezdődött, és a vezető önértékelésére akadémiai hangsúlyt kapott. Más szavakkal, az egyéni vezetőket arra kérték, hogy értékeljék saját személyes tulajdonságaikat és viselkedésüket, amelyekről úgy vélték, hogy a karizma részei. Így például olyan vezetőket azonosítottak, akik úgy gondolták, hogy bizonyos közös vonásokkal rendelkeznek, mint például a bizalom vagy az átlagos kommunikációs képességek. Ezek a tulajdonságok ezután a karizmatikus vezetőprofil részévé váltak.
Ezt az elméletet a következő két évtizedben tovább finomították, hogy a vezetőknek a követőikre vagy a csapat tagjaira gyakorolt hatására összpontosítsunk. Amikor az egyének csoportjai érzelmileg pozitív benyomást keltettek a vezető szerepére, és aztán motiválták a vezető céljainak elérését, és még a magatartás után is, akkor a vezetőt karizmatikusnak tartották.
Az attribútum karizmatikus vezetői elmélete
A karizmatikus vezetés értékelésének másik paradigmája a jellemzőkre, a tulajdonságokra és a viselkedésre összpontosított, de mások szemszögéből. A karizmatikus vezetői tulajdonságokat annak alapján értékelték, hogy a követők milyen jellemzőket tulajdonítottak a meggyőző, inspiráló vagy karizmatikus vezetőknek.
A karizmatikus vezetőket úgy azonosították, hogy olyan interperszonális készségeket használnak, mint a társadalmi és személyes azonosítás, a kapcsolatépítés és a közös értékek internalizálása annak érdekében, hogy érzelmileg rezonáns kapcsolatokat alakítsanak ki követőikkel. Ez az elmélet azonban arra összpontosít, hogy a követõ miért vélekedik a vezetõrõl, nem pedig arról, hogy a vezetõ hogyan viselkedik a követõvel. Lényegében a karizmatikus vezetés alapelve, ha egy követõ azt mondja, hogy létezik.
A transzformációs vezetői elmélet fejlesztése
Talán a karizmatikus vezetés tanulmányozásának legnagyobb fejleménye a transzformációs vezetés elmélete. Lehet, hogy a modern tudósok vezető szerepe a leginkább tanulmányozott.
Eredménye James MacGregor Burns politikai tudós munkájában rejlik, aki paradigmát vagy keretrendszert alakított ki a vezetőség átformálódási szemszögből való megtekintésére, ellentétben azzal, amit "tranzakciós vezetésnek" nevezett. Ez a fajta vezetés kizárólag egy cserére összpontosít, hasonlóan a fogyasztói vásárláshoz, ahol a vevő pénzért cserél egy terméket. Ez a vezetési forma soha nem lép túl a konkrét tranzakción, úgy gondolta Burns.
Másrészt a transzformációs vezetés egy ápolt kapcsolatot alakított ki, amelyben mind a vezető, mind a követõ egymással táplálkozik, és segítenek az egymás változásának ösztönzésében. A folyamatosan növekvő kapcsolat révén a felek lényegében megváltoztatják a viselkedés morális normáit. A vezető folytatja a folyamatos változási ciklust, amelyben a szervezet végül átalakul.
A karizmatikus vezetés előnyei és hátrányai
A karizmatikus vezetők hatalmas előnyöket hozhatnak bármely szervezetnek vagy vállalkozásnak. Dr. Martin Luther King, Jr. egy újabb példa egy meggyőző karizmatikus vezetőre, aki a pozitív társadalmi változások előmozdítására törekszik.
Ugyanakkor a karizmat is lehet a gonosz fegyvereként kezelni. Adolf Hitler kiváló példája egy karizmatikus vezetőnek, aki képes meggyőzni másokat, hogy elkötelezzék magukat a pusztítási és népirtási terveikben. A karizmatikus vezetés veszélyeinek bizonyítéka a karizmák erejének bizonyítéka, hogy a groteszk erőszakos cselekedetek végrehajtásához másokat behatolhat.
A karizma hátrányai azonban nem feltétlenül olyan nyilvánvalóan erkölcstelenek vagy pusztítóak. Ha elég idő van, akkor minden pozitívan karizmatikus vezető negatív viselkedésváltozásokra tud lépni, egyes szakértők szerint. Az ilyen vezetők el tudják hinni saját sajtójukat, és ellenállnak minden kritikának, függetlenül attól, hogy milyen konstruktívan fogalmazott meg vagy ajánlott. Ha ez a tendencia ellenőrizetlen, a követők maguk is elkezdenek cenzúrázni, míg a megkérdőjelezhetetlen és hűséges munkások behatolnak a vezető belső körébe. Végső soron a szervezet felesleges, határozatlan és apatikus lesz.
