A likviditási mutató azt méri, hogy a társaság milyen jól tudja fizetni a számlákat, míg a jövedelmezőségi arány megvizsgálja, hogy mennyi nyereséget szerzett a vállalat a felmerült költségeihez képest. Mindkét mutató lehetővé teszi, hogy a vállalat vezetése, valamint hitelezői és befektetői megvizsgálják a vállalat pénzügyi és jövedelmezőségi potenciálját.
Likviditási ráta
A likviditási arány olyan képlet, amely méri a vállalat azon képességét, hogy számlát fizessen, vagy a bérszámfejtést a vállalat kötelezettségeinek, költségeinek, fennálló adósságainak vagy a közeljövőben felmerülő adósságainak összehasonlításával méri a vállalat eszközeivel. A likviditási mutató célja, hogy mérje a vállalat készpénzét, így az eszközöket készpénzben vagy pénzben könnyen átalakítható formában kell mérni. Valójában a likviditási mutatót néha készpénzaránynak is nevezik, a vállalat készpénzét vagy pénzeszköz-egyenértékét a kötelezettségekkel szemben mérik. Ez az arány azt méri, hogy mennyi pénz lesz valószínűleg egy adott időpontban.
A likviditási arányok típusai
A likviditási arányokat a pénzügyi beszámolók szerint általában két típusra osztják. A jelenlegi arányt a legelterjedtebbnek tekintik, és úgy számítják ki, hogy az összes eszközt az összes kötelezettségre osztják. A társaság pénzügyi egészségének jó mutatója, az eszközök és a kötelezettségek közötti jelenlegi arány 1,3 és 1,5 között kell lennie. Míg a kiegyensúlyozott áramarány a jó pénzügyi egészség mértéke, a csökkenő áramarány, ahol a kötelezettségek nagyobbak, mint az eszközök, aggodalomra ad okot a könyvelők körében. Egy gyors arány, amelyet „savpróbának” is neveznek, a vállalat eszközeit és a rövid lejáratú kötelezettségekkel szembeni követeléseket is méri. A gyors arány célja, hogy gyorsan azonosítsa a rendelkezésre álló erőforrásokat, és hasznos lehet annak meghatározásában, hogy egy vállalat hogyan tudja kezelni a katasztrófahelyzetet, ahol szükség lenne készpénzre.
Nyereségesség arány
A nyereségesség aránya tükrözi a vállalat azon képességét, hogy bevételt és jövedelmet generáljon az adott időszakban felmerülő költségekkel vagy veszteségekkel összehasonlítva. Mivel a jövedelmezőségi arányok mérik a nyereséget, ezeket a beszámolókat a befektetők és a hitelezők használják annak eldöntésére, hogy befektetnek-e vagy nyújtanak hitelt egy adott vállalatnak. A részvényesek is érdeklődnek a jövedelmezőségi arányok iránt, mivel az osztalék bevételeket eredményez, és a nyereségváltozások befolyásolják az alsó sorokat.
A nyereségességi arányok típusai
A Szent Ferenc Egyetem cikke szerint a nyereségarányok általános típusai közé tartozik a nettó nyereség és az eszközök megtérülése. A nettó nyereségkülönbözet nettó jövedelem dollárokat számít eladásonként. Minél nagyobb az arány, annál jobb a realizált nyereség, így ez egy olyan árrés, amelyet a vállalkozások és a befektetők szorosan figyelnek egyaránt. Az eszközök megtérülésének mérése azt vizsgálja, hogy a vállalatok hogyan tudják felhasználni eszközeiket nyereség létrehozásához. A kiskereskedelmi üzletek leltára például olyan eszköz, amely haszonszerzésre szolgál, mint a gyártóüzemben lévő berendezések, vagy akár a földterület vagy a gazdaságok, amelyeket a vállalat értékesít.
