A biztosítási ágazat egyik sajátos aspektusa az egyrészről a bevételek és a kapcsolódó költségek között eltelt idő, más szóval a kötvénytulajdonosok díjazása és a követelések kifizetése között. Ez a különbség a biztosításmatematikai értékpapírokat (a biztosítottak várható élettartamáról, például az életbiztosítások esetében) döntő fontosságú tényező a vállalkozás nyereségességének, még a fizetőképességének meghatározásában is.
Veszteség és veszteség korrekció
A biztosítási ágazat középpontjában két, az adott piacra egyedülálló számviteli tranzakció tartozik: egyrészt a követelések kifizetése, másrészt a kártartalékok növelése vagy csökkentése. Mindkét tranzakció a "felmerült veszteségek" kiegyenlítésére szolgál. A tartalékok nettó változása a számviteli időszakban, plusz a kifizetett követelések egyenlőek a felmerült veszteségekkel.
Vannak olyan megtérülési vagy készpénz-ellentételezések, mint a megmentés és az átruházás, amelyeket negatív fizetett veszteségként kell elszámolni.
Például egy biztosító társaság a jogvesztés jogát fenntarthatja. A társaság fizeti a biztosítottnak a követelését, majd a biztosító pozíciójába léphet egy lehetséges felperesként egy harmadik fél ellen, aki esetleg a kárt okozza.
Viszontbiztosítás
A biztosítótársaságok kockázataik egy részét gyakran kötik ki a viszontbiztosítókkal kötött szerződésekkel. A viszontbiztosítási számviteli eljárások, mint a London School of Economics jelentése, 1996-ban „közvetlen kép a közvetlen biztosítás elszámolásáról”.
A standard telepítők
A Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) Londonban készíti el a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokat (IFRS), az Egyesült Államokon kívüli pénzügyi számviteli világ által elfogadott szabványokat. A Connecticut-i Norwalk-i Pénzügyi Számviteli Standard Testület (FASB) az Egyesült Államokban a könyvelőknek felel meg.
A két testület közös projektben vesz részt, a „mérési megközelítésnek” nevezve a biztosításnak. Ez foglalkozik a bevételek és a kiadások közötti időréssel az adott szerződés jelenlegi értékbecslésével, három elemgel: a biztosítónak a szerződés teljesítése során várhatóan várható jövőbeni cash flow-k kifejezett valószínűség-súlyozott átlaga; a pénz időértékének hatása; és a nyereség megszüntetése a szerzıdés pusztán kezdetektıl.
A diszkontráta
A feltörekvő standardokban megengedett pénz időértékének hatására vonatkozó rendelkezést szintén diszkontráta néven ismerik.
Ez az arány, a két tanács beleegyezett, "inkább a szerződések jellemzőit tükrözi, mint a szerződések visszafizetésére ténylegesen megtartott eszközök jellemzőit, kivéve, ha a szerződések megosztják ezeket a jellemzőket."
Pontosabban, ha a biztosítási szerződéshez kapcsolódó pénzáramlások önmagukban nem tükrözik az adott eszközök termelékenységét, akkor a diszkontráta egyszerűen a kockázatmentes kamatláb lesz, amelynek kiigazítása nem likviditás. Másrészről, ha a konkrét szerződéses eszközök termelékenysége szerepet játszik a cash flow meghatározásában, a diszkontrátát úgy fogjuk igazítani, hogy annyira tükrözze,
