A becslések alapot adnak ahhoz, hogy az üzleti vállalkozás olyan munkát biztosítson, amelyet az ügyfelek nem ítélnének oda, anélkül, hogy az általuk felmerülő költségeket értenék. A becslések hogyan befolyásolják, hogy mennyire becsülik meg és milyen pontosan dokumentálhatja a várható költségeket. A leggyakoribb becslési módszerek közül kettő, az alulról felfelé és felülről lefelé becslés, különböző folyamatokat, előnyöket és hátrányokat kínál, amelyek segíthetnek eldönteni, hogy mikor kell használni. Az egyes projektek és specifikációinak jellege is befolyásolja ezt a döntést.
Kezdőpontok
A felülről lefelé becslés az általános eredmény valamilyen formájával kezdődik, és új feladatokra alkalmazza. Ha egy projekt az előzetes munkához hasonlít, a becslő a befejezett erőfeszítések releváns összetevőit használja a költségelhagyások kitöltésére a jelenlegi kilátások egy részéhez. Azok a projektek, amelyek nagyszámú kisebb munka vagy egy kis projekt nagy változatának ismétlődéséből állnak, felülről lefelé irányuló technikákhoz alkalmazhatók, amelyek megismételik egy kis modul költségét, hogy egy általános számot kapjanak vagy egy kis egy nagyobb előrejelzéshez. Az alulról felfelé becsült értékek a projekt összes egyedi költségének összesítésén alapulnak, hogy az összeget a munka teljes összegéhez hozzák létre.
Pontosság és idő
Mivel a becslések nem teszik szükségessé azt a pontossági szintet, amelyet a kötelező idézetek megkövetelnek, a felülről lefelé irányuló folyamatok, amelyek jól dokumentált, a vállalat múltjából származó releváns példákra támaszkodnak, viszonylag gyors alapot jelenthetnek a potenciális jövőbeli munkák megbízható becsléseinek kidolgozásához. A számok már léteznek, tipikusan az elemzésre kész táblázatos formában, így a számokat rövid sorrendben össze lehet vonni. A becslési szakaszban, amikor a projektek potenciális fluxusban maradnak, és sok paraméter csak a legjobbak szerint létezik, az alulról felfelé irányuló becslés készítése időigényes feladat lehet, mivel szükség van arra, hogy a részleteket a számokhoz kötözzük. Az alulról felfelé építkező megközelítés pontosabbnak tűnik, és gyakran pontosabb, mivel a projekt tényleges részeinek valós számára támaszkodik, de túl sok lyukat és hiányosságokat tartalmazhat, amelyek időben teljesek. Lehet, hogy nem veszi figyelembe a tényleges projektdokumentum átdolgozását és átkonfigurálását.
A becslés költsége
A projektek költségeinek egy része abban az időben rejlik, amennyi ahhoz szükséges, hogy kiderüljön, hogy mi a költsége a folytatáshoz és a termeléshez. A vonatkozó korábbi munkák pontos dokumentálása vagy a megfelelő helyettesítők elérése érdekében a felülről lefelé becsült értékeket elég gyorsan összegyűjtheti, hogy kevésbé költséges legyen, mint az alulról felfelé forduló egyenértékűek. Ezzel ellentétben az alulról felfelé irányuló eljárások a számtalan részlet elcsúszására irányuló összes erőfeszítésre támaszkodhatnak, a becslés becsült költségét rövid sorrendben felállítva. Ezek a kimerítő erőfeszítések túlzottan magas becsléseket eredményezhetnek azzal a feltevéssel, hogy bizonyos költségek továbbra is rejtve maradnak a véges projektleírás hiánya miatt.
Módszerek kombinálása
Bizonyos esetekben a legjobb becslési módszer ötvözi a felülről lefelé és az alulról felfelé irányuló módszereket, és mindegyiket megfelelő módon erősíti és erősíti a gyengeségeit. Egy olyan projekt, amely a múltbeli munka néhány aspektusához hasonlít, becslésének olyan részeit eredményezheti, amelyek a korábbi munkaerőórákra vonatkoznak, és az alulról felfelé történő értékelésből származó anyagok költségeit felveszi. Az előzetes specifikációból származó felülről lefelé becsült érték az alulról felfelé történő finomításhoz vezethet, mivel az ügyfél igényei egyértelművé válnak.
