Egyes szervezetek arra ösztönzik a munkavállalókat, hogy maguk legyenek és önállóan gondolkodjanak. Mások hangsúlyozzák a csapatmunka és az interperszonális kapcsolatokat. Például az Egyesült Államokban élő embereket önállóan tanítják, és önállóan döntéseket hoznak. Ezt a megközelítést individualizmusnak nevezik. Ezzel ellentétben az ázsiai kultúrák hangsúlyozzák az együttműködést, és inkább az emberek csoportjaként, mint különálló egyénekként tekintik, amelyet kollektivizmusnak neveznek. Vállalat tulajdonosaként az Ön felelőssége annak eldöntése, hogy melyik megközelítést kívánja alkalmazni a munkahelyi kultúrához.
Mi a szervezeti individualizmus?
Az alkalmazottak a vállalat életköre. Ha úgy tetszik, mint a legtöbb cégtulajdonos, nagy teljesítményű csapatokat és olyan szervezeti kultúrát szeretne építeni, amely összhangban van a jövőképével és céljaival. Ezért fontos meggyőződni arról, hogy a munkatársak részt vesznek a munkahelyen, jól kommunikálnak és értékelik az erőfeszítéseket.
Néhány ember inkább egyedül dolgozik, saját döntéseket hoz, és felelősséget vállal. Erős véleményük van és teljesítményüket a vezetők elismerik. Ezeket az embereket gyakran individualistáknak nevezik.
Az egyéni értékeket elfogadó szervezetek elismerik az alkalmazottakat egyedi készségeikért, nem pedig jutalmazzák a csoport erőfeszítéseit. A Mercer által végzett felmérés szerint több alkalmazott egyre inkább egyéniséget kíván látni, és szeretne tiszteletben tartani a megkülönböztető személyiségüket és tehetségüket. Ma ez a filozófia a társadalom minden területén elterjedt. Az egyetlen szülő, egyedül utazó vagy egyedül élő, már nem tabu.
A munkahelyi individualista kultúra előmozdítja a kreativitást és az innovációt, növeli a munkavállalói elkötelezettséget és motiválja az embereket, hogy tegyenek meg mindent. Az alkalmazottak büszkék a teljesítményükre, és igyekeznek elérni a csúcs teljesítményt, tudva, hogy erőfeszítéseiket értékelni fogják.
Mi a kollektivizmus?
Nézd meg az újságokat vagy a munkatársakat, és olyan cégeket keresnek, akik munkatársakat keresnek, akik nagyszerű csapatjátékosok és egy csoport tagjaként dolgoznak. A kollektivista kultúrát magukban foglaló szervezetek az egész csapat nagyobb javára összpontosítanak, és kevésbé a munkavállalók egyéni képességeire és eredményeire. Hangsúlyozzák az együttműködést és elvárják, hogy a munkavállalók egy összetartó csoport tagjai legyenek.
Gondolj a kollektivizmusra, hogy az egyének milyen mértékben tekintik magukat egyes csoportok tagjainak. Tekintsünk egy értékesítési menedzsert, aki éppen szerződést kötött egy jelentős ügyféllel. Valószínűleg jelenteni fogja a feletteseknek, hogy az értékesítési csapat nagyszerű munkát végzett az ügylet lezárásával, bár mindent magának tett. Az egész csapatot jutalmazzák és elismerik. Így néz ki a kollektivista kultúra.
Ilyen szervezeti kultúrában az alkalmazottak egyenlő esélyeket kapnak. Ez segíthet megelőzni a konfliktusokat, miközben nagyobb stabilitást és következetességet biztosít a csapat számára. Az alkalmazottak egyenlő jogokkal és felelősséggel rendelkeznek, ötleteket ötvözhetnek együtt és kollektív döntéseket hoznak.
Mi a legjobb megközelítés?
Nyilvánvaló előnyeik ellenére egyik megközelítés sem tökéletes. Az individualizmus ösztönzi a kreativitást és a személyes kiválóságot, de konfliktusokhoz és az együttműködés ellenállásához is vezethet. Előfordulhat, hogy az alkalmazottak nem hajlandók betartani az előre meghatározott normákat és módszereket, amelyek hatással lehetnek a csapatra és a szervezet egészére. Néhányan etikátlan gyakorlatokat is használhatnak a versenyelőny megszerzésére, előmozdítására és a karrier-létrán való felmászásra.
A kollektivista megközelítést alkalmazó szervezetek ezekben a problémákban is találkozhatnak, de kisebb mértékben. A hátránya az, hogy a munkavállalók kevésbé motiváltak a munkára és elérhetik a csúcs teljesítményt, mivel az egyéni erőfeszítéseiket figyelmen kívül hagyják. Ez a megközelítés károsíthatja a kreativitást és az innovációt. Ha az egyik munkatársának ragyogó ötlete van, de a csapat többi tagja elutasítja azt, elakadhat egy rutban, és feladhatja a kreativitás és a dolgok jobb megpróbáltatását.
Ideális esetben próbálja meg egyensúlyt találni a kollektivizmus és az individualizmus között. A kettő nem zárja ki egymást. Például projekteket rendelhet olyan osztályokhoz és csapatokhoz, amelyek együtt dolgoznak együtt a kívánt eredmény elérése érdekében. Az alkalmazottak teljesítményét és a projekthez való hozzájárulásától függően még mindig egyedileg lehet értékelni.
