A számviteli elmélet elemeit a Mesopotámia és Egyiptom ősi civilizációi is megtalálják. A Római Birodalom idejére a pénzügyi adatokat széles körben használták, és a kormány részletes pénzügyi nyilvántartást vezetett. A számviteli elmélet definíciója meglehetősen egyszerű. Ez a feltételezések, keretek és módszerek egy sora, amelyeket a pénzügyi beszámolási alapelvek tanulmányozásában és alkalmazásában használnak. Mivel a vállalkozások és a gazdaságok gyakran változnak vagy ingadoznak, a számviteli elméletek és a pénzügyi intézményekre vonatkozó kormányzati rendeleteknek bizonyos mértékig kellett alkalmazkodniuk az időkhöz.
A számviteli elmélet története
Bár a számvitel elemeit sokkal korábban lehet megtalálni, 1494-ben Luca Pacioli olyan könyvelési rendszert hozott létre, mint amilyet ma ismerünk és használunk. Ez az olasz matematikus, aki azt mondja, hogy Leonardo DaVinci matematikát tanított, elkezdte a kettős bejegyzés számviteli rendszerét. Emellett bevezette a főkönyvek, folyóiratok és könyvelés, a modern elszámolás legfontosabb elemeit is. A Pacioli az első személy, aki mérleget és eredménykimutatást használt. Két fejezetet írt a könyvelésről, az úgynevezett "De Computis et Scripturis" ("Reckonings and Writings"), és most a "Velencei módszer" néven ismert.
Tehát bár a vállalkozások és a kormányok üzleti információkat rögzítettek a velenceiek előtt, Pacioli volt az első, aki leírta a folyószámlákban és folyóiratokban a debitok és hitelek rendszerét, amely még mindig a mai számviteli rendszerek alapja.
Az ipari forradalom megjelenésével az 1700-as években a fejlettebb költségelszámolási rendszerek váltak szükségessé. A vállalatok nagy csoportokat hoztak létre, akik nem részesei a vállalat vezetésének, de érdekeltek a vállalat eredményei iránt. Ők voltak az első részvényesek és kötvénytulajdonosok, akik külső finanszírozást nyújtottak. Első alkalommal a könyvelés szakma lett, először az Egyesült Királyságban, majd az Egyesült Államokban. És 1887-ben 31 könyvelő létrehozta az Amerikai Könyvelők Szövetségét. Tíz évvel később megadták az első standardizált könyvelői tesztet. 1896-ban az első CPA-k licencet kaptak.
A számviteli elmélet története és fejlődése új fordulatot hozott a Nagy Depresszió után, ami 1934-ben az Értékpapír- és Tőzsde Bizottság létrehozásához vezetett. A SEC-t azért hozták létre, hogy segítse az amerikai közönséget az 1929-es tőzsdei összeomlás után az Egyesült Államok tőkepiacaiba vetett bizalom helyreállítása után. A SEC létrehozása után minden nyilvánosan forgalmazott vállalat köteles a könyvelők által hitelesített jelentéseket benyújtani. Ez növelte a könyvelők szükségességét és presztízsét.
Számviteli elmélet és gyakorlat
Az 1929-es tőzsdei összeomlást és az azt követő nagy depressziót részben a nyilvánosan forgalmazott vállalatok árnyékos pénzügyi beszámolási gyakorlatai okozták. Annak érdekében, hogy Amerikát a helyes úton lehessen beállítani, a szövetségi kormány kezdett dolgozni a professzionális számviteli csoportokkal annak érdekében, hogy szabványokat és gyakorlatokat dolgozzon ki a következetes és pontos pénzügyi jelentésekhez. Ezeket általánosan elfogadott számviteli alapelveknek vagy GAAP-nak nevezték. Az 1933-as értékpapír-törvény és az 1934-es értékpapír-tőzsdei törvény két fő jogszabály, amelyek a GAAP kialakulásához vezettek. Ezek a szabványok a változó gazdasági éghajlaton és a bevált gyakorlatokon alapulnak.
A számviteli szakma két kulcsfontosságú szervezete az 1887-ben alapított American Certified Public Accountants Intézet. 1973-ig számviteli standardokat állított fel a Pénzügyi Számviteli Standard Testület létrehozásakor.
Hogyan alakult ki a számvitel
A 20. század végén a számviteli ágazat növekedett és virágzott. A nagy számviteli cégek bővítették szolgáltatásaikat a hagyományos könyvvizsgálói funkción túl, és a tanácsadás számos formájával bővültek. Ez a terjeszkedés néha zavaros helyekhez vezetett. Mivel a könyvelők felelőssége a pénzügyi felügyeleti körén túl is kiterjedt, néhány könyvelő cég behatolt a vállalati botrányokba.
Valószínűleg a legnagyobb botrány volt az Enron 2001-es botránya. Ez nagy hatással volt a számviteli ágazatra. Arthur Andersen, az Egyesült Államok egyik legjelentősebb könyvelő cége, az Enron következtében kilépett. És a Sarbanes-Oxley törvény szigorította a könyvelők tanácsadási lehetőségeinek korlátozását.
A számviteli botrányok azonban több munkát jelentenek a könyvelők számára, ami a szakma paradoxonja. A 21. század elején a számviteli szolgáltatások iránti kereslet továbbra is fellendült.
A számviteli elmélet legfontosabb elemei
Eltérhet a számviteli elmélet és a gyakorlat között. Míg a számviteli eljárások képlékenyek, a számviteli elmélet kvalitatívabb. Ezt a hatékony számviteli és pénzügyi beszámoló útmutatójaként használják, és az útmutatónak rugalmasabbnak kell lennie, mint az egyszerű képletek lehetővé teszik.
A számviteli elmélet fontos aspektusa a hasznosság. Minden pénzügyi kimutatásnak fontos információkat kell tartalmaznia, amelyekkel tájékozott üzleti döntések hozhatók. Ez azt is jelenti, hogy a számviteli elméletnek hatékony pénzügyi információkat kell készítenie, még akkor is, ha a jogi környezet változik.
A számviteli elmélet azt is kimondja, hogy minden számviteli információnak relevánsnak, megbízhatónak, összehasonlíthatónak és következetesnek kell lennie. Ez azt jelenti, hogy minden pénzügyi kimutatásnak pontosnak kell lennie. Szintén be kell tartaniuk a GAAP-ot, mert ez biztosítja, hogy a pénzügyi kimutatások elkészítése következetes legyen, és összehasonlítható legyen a vállalat korábbi pénzügyi eredményeivel, valamint más vállalatok pénzügyeivel.
A számviteli és pénzügyi szakembereket négy fő feltételezés vezeti. Először is, hogy egy vállalkozás elkülönül a tulajdonosától. A második megerősíti azt a meggyőződést, hogy a vállalat nem csődbe megy, hanem továbbra is fennáll. Harmadszor, a pénzügyi kimutatásokat dollárösszegekkel kell elkészíteni, nem pedig más számokhoz, mint például az egységtermeléshez. Végül minden pénzügyi kimutatást havonta vagy évente kell elkészíteni.
A számviteli jövő
A szinte minden szakmához hasonlóan a technológia nagy hatással van a számvitelre. A Accountancy Age közelmúltbeli felmérése 250 könyvelőtől és könyvelőtől megkérdezte, hogy a jövő milyen lehet a szakma számára. A megkérdezettek három dolgot jósoltak: Először is, az automatizálás átveszi az olyan feladatokat, mint az adatok bevitele, az elektronikus dokumentumok létrehozása és a bevételek előállítása; másodszor, a felhő megváltoztatja a szakemberek adatainak tárolásának, együttműködésének és információgyűjtésének módját; harmadszor, a számviteli szoftverek új fejlesztései hatással lesznek.
Bár úgy tűnik, hogy ezek a szörnyű előrejelzések megszüntetik a szakmát, a megkérdezett könyvelők 89 százaléka azt mondta, hogy a technológia fejlődése valóban pozitív a számviteli szakma számára, és új lehetőségeket teremt számukra. Hetvenöt százaléka azt mondta, hogy az általuk használt technológia már megkönnyítette a munkát, vagy felszabadította az időt, hogy további értéket teremtsen az ügyfelek számára. Így például több időt tölthetnek a számlák elemzésében és üzleti tanácsadásban.
Következésképpen ez azt jelenti, hogy a könyvelők által használt készségek soha nem válnak haszontalannak vagy elavultnak. A szakmában tevékenykedőknek továbbra is meg kell őrizniük készségeiket, és lépést kell tartaniuk az új eszközökkel megkövetelt új készségekkel. Könyvelőként fontos, hogy lépést tartson a számviteli technológia fejleményeivel, és ügyeljen arra, hogy alkalmazkodjon. Az emberi agy és az elemzési hatáskörök a számvitel területén már most, és a közeljövőben a világ minden táján a vállalkozások tulajdonosai szükségszerűségének tekinthetők.
