A globalizált környezetben, ahol a külföldi alacsony bérek továbbra is csökkenti a béreket otthon, az ipari kapcsolatok egyre fontosabb témává válnak, mint valaha. A vezetés és a munkaerő egy adott szervezeten belüli együttmőködésének javítása most már kritikus téma a vitában. A szakszervezetek, ha erősek voltak, kénytelenek voltak jelentős mértékben visszaszorítani tevékenységeiket mind a globalizált versenyre, mind az otthoni integráció és a gazdasági racionalizálás fokozására (lásd 2. referencia). Ha a munkaügyi kapcsolatok haladnak, a menedzsmentnek meg kell engednie a szervezett munkaerő régebbi ellentmondásos nézetét.
A szakszervezetek megerősítése. A menedzsment számára fontos, hogy a vezetők és a munkavállalók közötti idősebb ellentétes kapcsolatokat korszerűsítsék egy olyan progresszív megközelítés mellett, amely minden egyes igényt kielégít (lásd 2. referencia).
Adja meg a munkaerőnek a vezetői funkciók szerepét. A munkavállalók nem maradhatnak hatalom nélkül, anélkül, hogy képesek lennének változtatni a munkahelyen. Ez nemcsak a bérbeadás és a lőzés folyamatát érinti, hanem a szerkezetátalakítás, az integráció és a kompenzáció tekintetében is (lásd az 1. hivatkozást).
Végezzenek el olyan politikákat, amelyek szem előtt tartják ezt a mentális mentalitást. A munkavállalók és a menedzsment egyaránt veszélyeztetik a globalizációt, és ezért a szolidaritás, nem pedig a szétválás, elengedhetetlen a munka és a vezetés jó életszínvonalának fenntartásához. A kölcsönös elhelyezésnek és az őszinteségnek elsődleges fontosságúnak kell lennie a vállalati szintű politikák végrehajtásában (lásd az 1. hivatkozást).
Fogja meg az állam szerepét. Az állam felhasználható eszközként mind a vezető, mind a munkaerő igényeinek kielégítésére, és hatalmát fel lehet kérni a viták rendezésére. Sok esetben az államnak részt kell vennie a politikák végrehajtásában, és fel kell használnia a vezetés erejének ellenőrzésére (lásd az 1. hivatkozást).
