A fogyasztói hasznosság a fogyasztói igények elméletének központi eleme, a fogyasztói magatartás tanulmányozására szánt közgazdasági ág.
Fogyasztó igényei
A fogyasztói igények elmélete elemzi a fogyasztói magatartást, különösen a beszerzési magatartást, a vevők és az igények kielégítésén alapuló áruk fogyasztásával.
Utility elmélet
Jeremy Bentham a „hasznosság” kifejezést az 1700-as években fogalmazta meg, hogy utaljon a kívánságok és szükségletek kielégítésére, és kifejlesztette azt az elméletet, hogy az embereket a hasznosság maximalizálásának motivációja motiválja. John Stuart Mill kiterjesztette és népszerűsítette Bentham munkáját, és William Stanley Jevons bemutatta a marginális hasznosság fogalmát.
Teljes és Marginal Utility
A fogyasztói igények elmélete a teljes és marginális hasznosság elemzését foglalja magában. A marginális hasznosság a további elégedettség egy jó egység további egységének fogyasztásából, és a teljes hasznosság a marginális segédprogramok összege.
A marginális segédprogram csökkenése
Ez a törvény kimondja, hogy a marginális hasznosság csökken a felhasznált mennyiség növekedésével. Míg a teljes hasznosság nő, annál többet fogyaszt, a marginális hasznosság csökken, így minden további fogyasztott egységgel a teljes segédprogram kevésbé gyorsul.
Jelentőség
Ha minden áru további egysége kevésbé kielégítő, a vevő hajlandó kevesebbet fizetni és a kereslet árcsökkenését. Így fordított összefüggés van a kereslet és a keresett mennyiség között.
