A technológia mindig szerepet játszott a hadviselésben. A katonai fegyverek fejlesztése a történelem során a hadseregeket arra kényszerítette, hogy folyamatosan új harci taktikákat fogadjanak el a harcok és a hadseregek meghódítása érdekében. Ez még mindig igaz a modern korban, ahol a robotika és a célzási rendszerek előrehaladása okosabb fegyverekhez vezetett, amelyek halálosabb rakományokkal rendelkeztek.
Csökkentett fedezeti kár
A légierő katonai főiskolája, az Air University szerint a kifinomult célzási rendszerek és a lopakodó technológia megjelenése a hadviselésben kevésbé járulékos károkhoz vezetett. Ez azért van, mert a katonai személyzet a stratégiailag fontos épületeket és a katonai elhelyezéseket pontosabban célozhatja meg, és minimalizálhatja annak lehetőségét, hogy egy polgári struktúrát meg lehet találni. A precíziós vagy „okos” lőszereket először az 1991-es perzsa-öbölháborúban használták leginkább Irakban.
Alsó polgári áldozatok
A hadviselés technológiai fejlesztése is kevesebb polgári áldozatot jelent. Mivel az épületeket és erődítményeket nagyobb pontossággal célozzák meg, a katonai tűz által kevésbé károsultak civilek. Ez segített a katonai erőknek olyan harci akciókat folytatni, amelyek az ország polgári lakosságát a lehető legkisebb mértékben érintik. Egy ilyen stratégia messzire vezethet a jóindulat megteremtéséhez az őslakosokkal, amikor egy kormány megdönt, és a nemzetet át kell építeni.
Halálosabb fegyverek
Ahogy a lőszerek okosabbá váltak a katonai képességekben, hogy egyre nagyobb pontossággal irányítsák őket, ők is halálosabbá váltak. A Fox News honlapja szerint az Egyesült Államok hadseregének a világ legveszélyesebb fegyverei vannak az arzenáljában. Például az AC-130 légi fegyverhajó egy 75 mm-es ágyút rögzít, amely áthatolhat az épületeken, a páncélozott járművek áthatolására és az ellenség burkolatának eltávolítására. Az AC-130-as hajók magas tűzszintje magasabb katonai áldozatokat eredményez.
Kevesebb katona a földön
A hadviselés technológiája azt jelentette, hogy a háborús missziók számára a levegő támogatása nőtt, valamint a pilóta nélküli repülőgépek száma növekedett. Ez kevesebb katonát jelentett a földön a háborús erőfeszítések kezdeti szakaszában, ami kevesebb katonai áldozatot jelent. A harcos és a bombázó pilóták eltávolíthatják az ellenfél hadsereg védelmét a precíziós lőszerek felhasználásával anélkül, hogy közvetlen földrengés lenne. Amikor a földi csapatok a harci övezetbe költöznek, jelentősen kimerült harci erővel szembesülnek. Ezt az stratégiát az Egyesült Államok hadserege az első és második iraki háború alatt alkalmazta a védekező képességek eltávolítására és a meglévő katonai erők demoralizálására.
