A viselkedési elméletek a pszichológia elméleteinek nagy csoportja, amelyek megpróbálják megmagyarázni, hogy az egyének milyen módon járnak el bizonyos módon, és hogyan növelhetik vagy csökkenthetik az egyes viselkedéseket. Különösen a kontingencia-elmélet általában olyan elméletekre utal, amelyek a szervezeti kontextusban viselkedést írnak le, mint például a vezetői szereplők közötti kapcsolat és az általuk irányított csoport. Mindegyik elméletnek több összetevője van, amelyek központi szerepet játszanak a nagyobb koncepció megértésében.
Viselkedési elmélet: klasszikus kondicionálás
A klasszikus kondicionálás során a viselkedést a nem akaratos válaszok, vagy az automatikusan reagálnak. Például, ha megbetegszik, ha egyszer halat eszik, a tenger gyümölcseinek látványa rosszul érzi magát a jövőben. A viselkedés szándékosan növelhető a gyakorlat és a pozitív megerősítés révén, ahol a kívánt viselkedés után jutalom jár. A viselkedéscsökkenés lehetséges a pozitív jutalom eltávolításával vagy az egyének megtanításával, hogy helyettesítsék a viselkedést egy kívánatosabbval.
Viselkedési elmélet: operátor kondicionálás
Az operáns kondicionálás elmélete mélyebben ismerteti a megerősítés fogalmát. Megállapítja, hogy a viselkedés növelése érdekében a megerősítésnek azonnal követnie kell a viselkedést, és a megerősítést csak akkor kell végrehajtani, ha a viselkedés megtörténik. A differenciálerősítést is tárgyalja, ahol a kívánt viselkedéshez közeli viselkedés erősödik a kívánt viselkedésig. Végül, a kívánt viselkedés csökkentésének módja a büntetés, ahol averzív inger (például hangos zaj) kerül bevezetésre, vagy egy pozitív inger (például a zene hallgatása) megszűnik.
Viselkedéselmélet a szervezeti környezetben
Egy szervezet kontextusában a viselkedéselmélet a sikeres vezetéshez kapcsolódik. Ahelyett, hogy sikeres vezetőt látna olyan személyként, aki sajátosságokkal született, azt állítja, hogy a vezetők fejleszthetők. A viselkedésmódosítási technikák alkalmazásával a vezetők konkrét viselkedést taníthatnak. Ez megváltoztatja a felvételi gyakorlatok fókuszát a legjobb vezetők keresésétől a személyiségértékeléseken keresztül a pályázóknak, mint vezetőkké formálható embereknek.
Fiedler kontingencia-elmélete
Ezt az elméletet Fred Fiedler az ipari és szervezeti pszichológia területén fejlesztette ki. Megvitatja a vezetői stílus és a csoport teljesítményének összefüggését különböző helyzetekben. A vezetőknek többféle vezetési vagy orientációs stílusa lehet, beleértve a személyes kapcsolatokra való összpontosítást és az érzékenységet mások érzéseire. A feladatorientált stílusban a vezetők jobban összpontosítanak a teljesítendő feladatra, és kevésbé foglalkoznak a kapcsolatokkal. Minden egyes vezetési stílus esetében a helyzet típusa befolyásolja, hogy a viselkedés sikeres-e vagy sem. A vezetőknek alacsony, mérsékelt vagy magas szintű ellenőrzése van a helyzet felett. Például a kapcsolat-orientált vezetők sikeresebbek lehetnek a mérsékelt kontroll helyzetekben, ahol csoportos kapcsolatokon dolgozhatnak és kihívást érezhetnek. Magas irányítású helyzetekben azonban unatkozhatnak. A feladatorientált vezetők számára a magas ellenőrzési helyzetek lehetővé teszik számukra, hogy pozitív munkakapcsolatokat alakítsanak ki a csoportjukkal, amikor a munka befejeződik. Mérsékelt kontroll helyzetekben azonban kevésbé hatékonyak lehetnek.
