Az egyesülések és felvásárlások elszámolása - az egyik vállalkozás és a másik közötti kombináció gyakorlata - gyakran bonyolult és szigorú számviteli elvek hatálya alá tartozik. A beszerzési módszer és a beszerzési módszer egyaránt a számviteli gyakorlat, amelynek célja a folyamat pontos rögzítése. A különbségek megértése fontos az üzleti kombinációt áttekintő vállalkozások és befektetők számára.
Történelem
2008 előtt a vételi módszer volt a széles körben elfogadott gyakorlat, amelyet két különböző üzleti egység egyesülésének vagy beszerzésének elszámolására használtak. Ezt a módszert először 2001-ben fogadták el, és az üzleti kombinációk elszámolásánál a valós érték elvnek nevezett koncepció használatát igényelték. 2008 végén a főbb számviteli hatóságok, a Pénzügyi Számviteli Standard Testület és a Nemzetközi Számviteli Standard Testület naprakésszé tette szabályait, hogy az egyesülési és beszerzési elszámolásokban a beszerzési módszer kissé módosított formáját fogadják el, az ún. Ekkor a fúziók és felvásárlások beszerzési módszerét már nem lehetett felhasználni az ilyen típusú tranzakciókhoz.
A valós érték elve
A vásárlási módszer és a beszerzési módszer egyaránt alkalmazza a valós érték elvét, bár ezek valójában különböznek egymástól. E különbségek megértéséhez fontos a valós érték elve. Az elv csupán azt állítja, hogy az eszközöket és a kötelezettségeket valós értékükön kell elszámolni, még akkor is, ha a vételár meghaladja ezt az értéket. A valós érték és a tényleges költség közötti különbség goodwillként kerül elszámolásra. Ez a megközelítés arra irányul, hogy nagyobb pontosságot biztosítson a befektetőknek a saját tőkére vonatkozó egyesülés vagy beszerzés hatása tekintetében.
A vásárlási módszer valós értéke
A beszerzési módszerben a kombinációjukból eredő költségek mindkét üzletág számára általában a vállalkozások valós értékének részét képezik. Hatékonyan ezeket a tranzakcióval kapcsolatos költségeket a felvásárolt vállalat vételáránál kell figyelembe venni. A szerkezetátalakítási költségek a valós értékben is szerepelnek, még akkor is, ha a beszerzési dátumig nem teljes mértékben érvényesek. A vásárlási módszer szerint a valós érték csak olyan veszteségeket tartalmazhat - olyan eszközöket és kötelezettségeket, amelyek még nem valósultak meg, amelyek nagy valószínűséggel rendelkeztek elszámolással.
A beszerzési módszer
Peter Aghimien, a South Bend, az Indiana Egyetem szerint "az akvizíciós módszer célja, hogy javítsa a megszerzett azonosítható eszközök, a vállalt kötelezettségek és a felvásárolt bármely nem ellenőrző részesedésének elismerését és mérését." Ebből a célból a beszerzési módszer szerint valós értéken figyelembe vett szerkezetátalakítási költségek és tranzakcióhoz kapcsolódó költségek közül sokan külön, üzleti költségként kerülnek kimutatásra. Ezenkívül a felvásárlási módszer megköveteli, hogy a felvásárló „a felvásárolt valós értékét a felvásárlási időponttól kezdve mérje meg”, mint a felvásárlási bejelentés és a tényleges bekövetkezés közötti időszak alatt, a kanadai számviteli rendszer szerint. Szabványügyi Testület. Végül, a FASB szerint minden olyan eset, amely "valószínűbb, mint nem" az elszámolásra, valós értéken kerül elszámolásra.
