A befektetőnek a befektetési célú befektetésre gyakorolt befolyása az elsődleges meghatározó tényező a közös részvényekbe történő befektetések elszámolásának módszeréhez. A hatás mértéke arra a mértékre utal, amelyet a társaság, amely az állományt kibocsátó társaság működési döntéseit vásárolja, az általuk vásárolt vállalat ellenőrzésének mértékére utal.
Költség módszer és részvény módszer
A befektető befolyása a befektetési egységek felett meghatározza, hogy a befektető hogyan tegye közzé a tőkebefektetést a pénzügyi kimutatásokban. A befolyás meghatározásához használt egyik iránymutatás a befektető tulajdonában lévő befektetési vállalkozás szavazati állományának százalékos aránya. A hatások egyéb jelei közé tartozik az igazgatótanácsban való képviselet, a politikai döntéshozatali folyamatokban való részvétel, a vállalatok közötti lényeges ügyletek, a vezetői személyzet cseréje vagy a műszaki függőség.
Költség módszer
A "megújuló energia adókedvezmény kézikönyv" szerint egy befektetési vállalkozás állományának kevesebb, mint 20 százalékának megszerzése túl kicsi befektetésnek minősül a befektető számára, hogy jelentős befolyást gyakoroljon a befektetési vállalkozásra. Ennek eredményeként ezt a beruházást a költségelszámolási módszer alkalmazásával számolják el. Ebben az esetben a beszerzési költségeket a „Részvénybefektetések” eszközszámlájáról terhelik. A kapott osztalékok a készpénzszámlán kerülnek jóváírásra és jóváírásra kerülnek az osztalékbevétel számlára. Ezért ez a jövedelem nem befolyásolja a befektetés könyv szerinti egyenlegét. A tőkebefektetés eladásakor a nyereség vagy veszteség a beszerzési és az eladási ár közötti különbözet összegében kerül elszámolásra.
Részvény módszer
A „megújuló energiahitel-hitel kézikönyv” kimondja, hogy a befektetési vállalkozás részvényeinek 20 és 50 százalék közötti megszerzése elég nagynak tekinthető ahhoz, hogy a nem ellenőrző befektető jelentős befolyást gyakoroljon a befektetési vállalkozásra. Az ilyen nem ellenőrző kamat azt jelenti, hogy a befektető nem rendelkezik pozíciókkal az Igazgatóságban, sem a kulcsfontosságú tisztviselői pozíciókban a befektetési vállalkozásban. Az ilyen befektetést a befektető a tőkemódszer alapján számolja el. Ebben az esetben az állomány értékét időszakonként kiigazítják, hogy figyelembe vegyék mind a befektetési célú befektetők osztalékát, mind az eredményét. Ily módon a beszerzési költségeket az „Equity Investments” eszközszámláról terhelik. Az osztalékot viszont az Equity Investments számlára jóváírják, mivel az osztalékot a kezdeti befektetés részleges megtérülésének kell tekinteni. Ennek eredményeként az osztalékbevétel befolyásolja a befektetés könyv szerinti egyenlegét. A befektető részesedése a befektetési vállalkozás nettó jövedelméből viszont a befektetési számla bevételéből kerül elszámolásra.
A költség módszer és a részvény módszer közötti különbségek
A tőkemódszerrel ellentétben a költségelszámolási módszer a befektetéseket veszi figyelembe, amikor a befektető nem tudja ellenőrizni a befektetési vállalkozás működését. A tőkemódszer szerint a kezdeti befektetés bekerülési értéken kerül kimutatásra, és ezt a befektetést időszakonként növelik vagy csökkentik az osztalékok, valamint a befektetési vállalkozás nyereségének vagy veszteségeinek számítása céljából. Ezzel ellentétben a költségelszámolási módszer a kezdeti befektetést a befektetési számla terhére terheli, és az osztalékot egy bevételi számlára. A tőkemódszerrel ellentétben a költségelszámolási módszer szerinti készpénzkiosztások nem befolyásolják a befektetés könyv szerinti egyenlegét.
