A vásárlóerő paritás egy nagyon régi és alapvető gazdasági elmélet. Az alapötlet az, hogy egy áru vagy szolgáltatás egy gazdaságban ugyanolyan költséggel járjon, mint a másikban. Ha ez nem történik meg, az azt jelenti, hogy valamelyik valuta túlértékelt vagy egy másik alulértékelt. A közgazdászok kihasználják ezt a törvényt, hogy megfigyeljék az infláció és a kormányzati beavatkozások okozta torzulásokat a piacokon. A vásárlási paritás egyenlőtlenségeinek megfigyelése segít megmagyarázni a kereskedelmi egyensúlyhiányokat.
Életminőség
A különböző gazdaságok vásárlóerejének különbségének felfedezése segíti a tudósokat az életminőség különbségeinek megfigyelésében. Még akkor is, ha egy ország pénzneme súlyosan leértékelődött, nem valószínű, hogy az állampolgárok többségére nagy hatást gyakorol, amennyiben vásárlóerejük a hazai árukhoz közel paritáson marad. Még ha a deviza rövid távon ingadozik, a vásárlási paritás remélhetőleg hosszú távon is fennmarad.
GDP
A bruttó hazai termék (GDP) megtalálása jó általános módja a különböző gazdaságok gazdagságának mérésére. Sajnos, ha egy közgazdász kiszámítja a GDP-t a szokásos hazai valutaárfolyamokkal, akkor pontatlan képet eredményezhet. A szakértők gyakran arra utalnak, hogy Kína példa, hogy szándékosan leértékeli valutáját. A közgazdászok pontosabb képet adhatnak a nemzet vagyonáról, ha a Kínával az Egyesült Államokkal kötött feltételezett beszerzési paritáshoz igazodnak.
A kereskedelmi egyensúlytalanságok javítása
Amikor a nemzet exportja és importja között komoly kereskedelmi egyensúlyhiány alakul ki, a közgazdászok különböző jogorvoslati lehetőségeket javasolhatnak. A közös javaslat a kereskedelmi akadályok felállítása, amelyek további torzíthatják a piacokat. Ha azonban a közgazdászok különbséget észlelnek a nemzet vásárlóereje és valutaárfolyama között, az egyensúlyhiány sokkal egyszerűbbé válik a helyesbítéshez. A valuta újratelepítése a tényleges vásárlóerővel a túlzott kormányzati részvétel nélkül megoldhatja a problémát.
