A könyvelés a pénzügyi információk rögzítésének, osztályozásának és összegzésének rendszere, hogy az információk felhasználói gazdasági döntéseket hozhassanak. A könyvelés az áruk és az állatok nyomon követésére szolgáló egyszerű agyagjelző rendszerként kezdődött, de a történelem során az összetett tranzakciók és egyéb pénzügyi információk nyomon követésének módjaként fejlődött ki.
Korai számvitel
A könyvelés gyökerei a civilizáció legkorábbi történetében találhatók. A mezőgazdaság és a kereskedelem növekedésével az embereknek szükségük volt arra, hogy nyomon kövessék az árukat és a tranzakciókat. Körülbelül 7500 ° C-on a mezopotámiaiak agyagjelzőket használták az áruk, például állatok, szerszámok, élelmiszerek vagy gabonafélék ábrázolására. Ez segítette a tulajdonosokat a tulajdonuk nyomon követésében. A szarvasmarhák vagy a gabonafélék fejének megszámlálása helyett az emberek egyszerűen felvesztették vagy kivonhatják a zsetonokat. Különböző alakzatokat használtak különböző árukhoz. Mintegy 4000 B.C., a sumérok elkezdték ezeket a zsetonokat lezárt agyag borítékba helyezni. Minden tokent a boríték külső részének agyagába bélyegeznének, így a tulajdonos tudná, hogy hány token volt benne, de maguk a tokenek biztonságban maradnak a beavatkozás vagy elvesztés ellen. Ez a gyakorlat, amikor a zsetont agyagba nyomta, az írás legkorábbi előfordulása lehetett. Néhány száz évvel később bonyolultabb zsetonokat kezdtek használni. Ezek a zsetonok különleges jelöléseket tartalmaztak, amelyek különböző egységeket vagy árutípusokat jelöltek. 3000 kB-tól kezdve a kínaiak kifejlesztették az abacust, egy számítási és számítási eszközt.
Kettős bejegyzés könyvelése és Luca Pacioli
Az ősi történelem és a középkor nagy részében a könyvelés meglehetősen egyszerű ügy volt. Az érmék elfogadása azt jelentette, hogy a könyvelés most már inkább a pénzzel foglalkozott, mint a tényleges árukkal, de az egyszeri könyvelést, mint amilyen a modern ellenőrzési nyilvántartásokban, használták arra, hogy nyomon kövessék a kicserélt pénzeket, ahol ment és ki tartozott. A keresztes hadjáratok alatt és után az európai kereskedelmi piacok nyitottak a közel-keleti kereskedelemre, és az európai kereskedők, különösen Genovában és Velencében, egyre gazdagabbak lettek. Jobb módra volt szükségük ahhoz, hogy nyomon kövessék a nagy összegű pénzösszegeket és a komplex tranzakciókat, és ez a kettős könyvelés fejlődéséhez vezetett. A kettős könyvelés azt jelenti, hogy minden tranzakciót legalább kétszer rögzítenek, egy számláról történő terhelésként és egy másik banknak történő jóváírást. 1494-ben a ferences szerzetes és a Luca Pacioli nevű matematikus közzétette a "Summa de arithmetica, geometria, propore etpropalita" című matematikai könyvet, amely a kettős könyvelés leírását tartalmazza. Ahogy a könyv népszerűsége növekedett, a kettős könyvelés elkezdte Európát söpörni, mivel a kereskedők rájöttek, hogy milyen értékes eszköz volt számukra a részletes pénzügyi információk nyomon követésére. Ebből a célból Luca Paciolit gyakran a "Számviteli Atyának" nevezik. A történelem ezen a pontján azonban a könyvelés még nem volt konkrét szakma, hanem az írástudók, tisztviselők, bankárok és kereskedők ügyviteli feladatainak kiterjesztése.
Az ipari forradalom és a professzionális könyvelés
A tizennyolcadik és a tizenkilencedik század végi ipari forradalom megjelenésével a számvitel tovább fejlődött és saját szakmának tekinthető. A költségelszámolás gyakorlata egyre gyakoribbá vált, mivel a vállalkozások tulajdonosai és vezetői megpróbálták megérteni, hogyan lehet a lehető leghatékonyabbá tenni a vállalkozások költséghatékonyságát. Josiah Wedgwood, a híres angol kerámiagyár tulajdonosa volt az elsők között, akik költségszámlázást alkalmaztak, hogy megértsék, mit költöttek a vállalat pénzei, és felszámolják a felesleges kiadásokat. A számvitel új összetettségével és a pontos könyvelés iránti növekvő igényekkel az emberek elkezdtek szakosodni a könyvelésre, így az első szakmai könyvelők lettek. A mai napig működő számviteli cégek egy része a tizenkilencedik század közepén jött létre.William Deloitte 1845-ben nyitotta meg cégét, és Samuel Price és Edwin Waterhouse 1849-ben nyitották meg közös üzletüket.
Modern professzionális könyvelés
Napjainkban a számvitel önmagában is üzleti tevékenység, világszerte több ezer szakember és számos szakmai szervezet és hivatalos irányelvek a gyakorlatok és követelmények kodifikálásához. Különösen az Egyesült Államokban a nagy depresszió idején követelték a számviteli gyakorlatok jobb szabványosítását és a szakmai iránymutatások egy meghatározott kódját. Napjainkban az általánosan elfogadott számviteli elvek (GAAP) meghatározzák azokat a szabványokat, amelyek alapján a könyvelőknek üzleti tevékenységet kell folytatniuk. Minden országnak hasonló számviteli irányelvei vannak.
Speciális számvitel
A mai gazdasági rendszer bonyolult jellege miatt speciális számviteli ágak alakultak ki. A hagyományos pénzügyi számvitel mellett most már vannak alosztályok, mint például az adószámvitel, a vezetési számvitel, a lean könyvelés, az alapok elszámolása és a projekt elszámolása. Ezeken a területeken szakmai könyvelőkre van szükség, mivel szükség van az üzleti igények és a számviteli gyakorlatok alapos és konkrét megértésére.
