Négy típusú kommunikáció

Tartalomjegyzék:

Anonim

A kommunikáció az élet minden aspektusát érinti - attól, hogy hogyan vagyunk szocializálva a használt sampon márkájával. Szövegében „Emberi kommunikáció: az alaptanfolyam” Joseph DeVito a kommunikációt úgy határozza meg, hogy „egy vagy több személy által a zaj által torzított üzenetek küldése és fogadása egy adott környezetben előforduló, bizonyos hatással bíró és lehetőséget nyújtó A kihívás az, hogy kompetensebb kommunikátorokká váljunk - együttműködjünk a megfelelő és hatékony módon.

Interperszonális kommunikáció

Az interperszonális interakció, amelyet néha diszkrét kommunikációnak neveznek, általában egy-egy vagy egy korlátozott számú ember között fordul elő. Az interperszonális szinten végzett kutatások többsége a barátok, a család, a romantikus partnerek és más fontosabbak közötti kommunikációra összpontosít, bár egy formálisabb környezetben is előfordulhat valakivel, akivel a kommunikátor nem tudja jól. Ahhoz, hogy ezen a területen kompetens legyen, meg kell értenie az önmegjelenítés következményeit és a beszélgetés kezelésének módját.

Kiscsoportos kommunikáció

Szakmai életünk nagy része kis csoportokban zajlik, mivel gyakran szerepet vállalunk munkacsoportokban, bizottságokban, táblákban vagy más emberek gyűjteményében. A három másik ember mellett végzett munka azonban nem minősül technikailag kis csoportnak. Az érintetteknek csoportként kell érzékelniük magukat; közös kapcsolatot kell érezniük és szándékosan kommunikálniuk egymással. Ebben a szinten fontos a vezetés, a csoportos szerepek és a konfliktuskezelés.

Nyilvános beszéd

Mióta a Kr. E. 500-at megelőzően az emberek a meggyőzés eszközeként használják a nyilvános beszédet. Napjainkban a nyilvános beszéd továbbra is virágzik, mint a társadalom domináns formája - a vallás, az oktatás, a politika, a kormány és a jog. Az illetékes felszólalóknak képesnek kell lenniük arra, hogy pontos, etikai információkat nyújtsanak be kényszerítő módon, miközben felhívják a közönségük logikáját és érzelmeit. A BH Spitzberg és a WR Cupach tanulmánya szerint a lakosság mintegy 40 százaléka olyan intenzitású közvélemény-aggodalmat és borzasztást jelent, hogy zavarja az életminőségüket.

Közvetített kommunikáció

A közvetített kommunikáció olyan üzeneteket tartalmaz, amelyek a küldő és a vevőn kívüli csatornán haladnak át. Ilyenek például a hagyományos tömegtájékoztatók (nyomtatott, rádió, televízió, film), valamint digitális eszközök (okostelefonok, MP3 lejátszók, számítógépek). Ahogy a technológia fejlődik, a média sokkal integráltabbá vált, és a kommunikátoroknak tudniuk kell, hogyan kell megfelelően használni. Ez magában foglalja a közönség elérésének legjobb módjának azonosítását és a versengő üzenetek szembesülését.

Egy illetékes kommunikátorvá válás

A kommunikációs kompetenciák javítása érdekében motiválni kell a jelenlegi kommunikációs módok megváltoztatását, a kommunikációs folyamatok megismerését és a készségek fejlesztését a tudás gyakorlati megvalósításával. Nemcsak „képes lesz a megfelelő üzenetet elküldeni”, hanem jobban megérti a kapott üzeneteket. A végeredmény a megnövekedett önbizalom és az erősebb kapcsolatok, amelyek javítják mind a szakmai, mind a személyes életet.