A rendszeralapú ellenőrzés megvizsgálja a folyamatok, rendszerek, ellenőrzések és teljesítmény általános hatékonyságát, hatékonyságát és gazdaságosságát egy operatív egységben vagy egy teljes szervezetben. Biztosíthatja, hogy a szervezet minden összetevője elérje a célokat. A rendszeralapú ellenőrzést végző könyvvizsgálónak átfogó ismereteket kell szereznie az egység vagy a vállalat céljairól, szervezeti felépítéséről és működési jellemzőiről. Az ellenőrzés megkezdése előtt alapos előzetes tanulmány és adatelemzés készül. A rendszeralapú ellenőrzésnek előnyei és hátrányai vannak.
A problémák időben történő megfékezése
A rendszeralapú ellenőrzés értékeli az egység teljesítményét a gazdálkodási célok és a szakpolitikák és eljárások betartása tekintetében. A hiányosságok és a hiányosságok kezelése annak érdekében, hogy a meghatározott iránytól való eltérés ne legyen jelentős. Az ajánlások segíthetnek a hatékonyság és a hatékonyság növelésében, és végül teljes mértékben megvalósíthatják a szervezeti célokat. A hangsúly mindig a nem hatékony műveletek javítására irányul.
Az erőforrások optimális felhasználása
Ez a fajta ellenőrzés megköveteli az ügyfél releváns tevékenységeinek, valamint a tevékenységekkel kapcsolatos belső ellenőrzések megértését. Ez a megértés létfontosságú, mivel a szervezeti egységek eltérőek. A magas kockázatú területeket a rendszeralapú ellenőrzés során azonosítják és prioritásként kezelik. Ez biztosítja, hogy a korlátozott könyvvizsgálati források többsége problémás területeket érint.
Bizonyítékszerzés nehézsége
A rendszeralapú ellenőrzés hátránya, hogy átfogó bizonyítékot igényel a hatékonyság, a hatékonyság és a teljesítmény kívánt mérésének támogatására. A leggyakrabban használt vizsgálatok közé tartozik a dokumentáció, a megfigyelés és az elemzés. Ha az ellenőrzés bonyolult tevékenységeket vizsgál, akkor a bizonyítékok megszerzése és értelmezése nehéz, vagy szakterületekre vonatkozó technikai szakértelem szükséges, és a műszaki szakértelem nem áll rendelkezésre.
A standard értékelés hiánya
Minden helyzetre értékelési kritériumot kell kidolgozni, általában az ügyfél személyzettel való konzultációt követően, ami minden ellenőrzést egyformán bevon. A könyvvizsgálónak tanulmányoznia kell a történelmi trendeket, meg kell vizsgálnia a szakértői csoportok szabványait, vagy abszolút és tárgyalásos szabványokat kell alkalmaznia a megfelelő kritérium meghatározásához. Ezen túlmenően nem léteznek jelentési szabványok a rendszeralapú ellenőrzésre, mivel minden ellenőrzésnek egyedi követelményei és eredményei vannak.
