Minden vállalkozásnak követelnie kell az eszközöket a bevételek generálásához. Ugyanakkor az egyes eszközök, amelyeket az üzleti vállalkozások választanak, az iparágonként jelentősen eltérnek, valamint azt, ahogyan egy vállalat hosszú távon finanszírozza eszközeit. Különösen egyes vállalatok megszerzik az állóeszközöket a hosszú lejáratú adósságok és mások részvényesei révén. A tőkeáttételi arányokat arra használják, hogy bemutassák a vállalkozás részvényeseinek viszonylagos kitettségét a hitelezőivel szemben. Az egyik ilyen arány a fix eszközök és a saját tőke aránya, amely azt méri, hogy egy vállalkozás képes-e a társaság közvetlen befektetéseire és a nyereségére a hosszú távú eszközök beszerzésére.
Egyenlet
Az állóeszköz-saját tőke arány egyfajta tőkeáttételi mutató. Osztja el a vállalat állóeszközeit a saját tőkéjével. Ebben az esetben a tárgyi eszközök egy vállalkozás üzemére, vagyonára és berendezésére vonatkoznak, amelynek élettartama három vagy több év. A részvényes saját tőkéje magában foglalja a társaság által keletkezett jövedelmeket és a befizetett tőkét.
Használat
A társaság pénzügyi stabilitása, valamint a fizetésképtelenség kockázata a saját tőke arányok alapján mérhető. A befektetett eszközök aránya különösen a részvényesek viszonylagos kitettségét méri a vállalkozás hitelezőivel szemben. A pénzügyi tőkeáttétel növeli a vállalat üzleti kockázatát abban az esetben, ha az adósság vezetékes költségekhez vezet, ami potenciálisan negatív hatást gyakorolhat a jövedelmezőségre abban az esetben, ha a bevételek jelentősen csökkennek. Emellett az a tény, hogy az adósság és a kamat elsőbbséget élvez más üzleti érdekekkel szemben, negatív hatással lehet a jövőbeni műveletekre, ha a vállalat bevételi forrása drasztikusan elmozdul a rosszabbra. Ennek eredményeképpen a vagyon-saját tőke arány alapvető információkat szolgáltat a potenciális hitelezők számára.
Eredmények
Ideális fix-vagyon-tulajdonos-saját tőke arány nem létezik. Azonban a társaság, amelynek adóssága egyenlő vagy nagyobb, mint az eszközértéke, nem tekinthető jó befektetésnek. Ez részben a rövid és hosszú lejáratú adóssághoz kapcsolódó adósságszolgálati kötelezettségnek köszönhető, ami lehetőséget ad arra, hogy egy vállalkozás nem tudja időben teljesíteni adósságkötelezettségét. Például a 100% -ot meghaladó vagyon-saját tőke arány azt jelzi, hogy a vállalat termelési kapacitásának nagy hányadát hosszú távú hitelekből finanszírozzák, nem pedig a részvényesek befektetései és a felhalmozott eredmény. A hüvelykujjban a 65 százalékos arány sok vállalkozás számára megfelelő.
Példa
Az állóeszközök a saját tőkéhez egyenlőek az állóeszközökkel, osztva a teljes részvényes tőkével. Ha a tárgyi eszközök 32 050-nek felelnek meg, és a teljes részvényes tőke 99.458-nek felel meg, a befektetett eszközök saját tőkéjéhez 32 050, 99 458-tal, illetve 32,33% -kal oszlanak meg.
