A fiskális politikát kormányzati kiadásoknak és adózásnak nevezik, és fontos szerepet játszik a gazdasági stabilizációban. A bővülő fiskális politika, mint például a megnövekedett kiadások és az adócsökkentés, ösztönözheti a gazdaságot és a növekedési pályára. A kontrasztív fiskális politika viszont ellenőrizheti az inflációs kockázatot a túlmelegedés gazdaságában. Mivel a fiskális politika közvetlen és mérhető hatással van a foglalkoztatásra és a fogyasztói jövedelemre; mind a gazdasági, mind a politikai menetrendek közé tartozik.
Fiskális politikai eszközök
A fiskális politika két kategóriába sorolható: az állami kiadások és az adózás. Spenderként a kormánynak hatalma van a közszféra munkahelyeinek megteremtésére és megtérítésére, a közművekbe történő beruházásokra, mint például az autópályákra, és olyan transzfer kifizetéseket nyújtanak a polgárok számára, mint például a társadalombiztosítási juttatások. Adóadóként a kormánynak joga van adót fizetni az egyénekre és a vállalatokra, hatékonyan növelve vagy csökkentve a rendelkezésre álló jövedelmüket.
Kibővítő költségvetési politika
A költségvetési politika laza vagy expanzív, ha a kormányzati kiadások meghaladják a bevételt. Ezekben az esetekben a költségvetési költségvetés hiányos. Míg a hiány abszolút összege fontos, gyakran fontosabb a hiány (vagy többlet) változása. Az adók csökkentésére, az átutalások kifizetésének növelésére vagy mindkettőre irányuló kormányzati intézkedések hatással vannak a háztartások rendelkezésre álló jövedelmére és elősegítik a fogyasztói kiadásokat.
Versenyképes költségvetési politika
A költségvetési politika szigorúnak vagy ellentétesnek mondható, amikor az állami bevételek meghaladják a kiadásokat. Ezekben az esetekben a költségvetési költségvetés többletben van. Míg a többlet abszolút összege fontos, gyakran fontosabb a többlet (vagy a hiány) változása. A kormányzati intézkedések az adók emelésére, az átutalások kifizetésének csökkentésére vagy mindkettőre a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének csökkentésére és a fogyasztói kiadások visszaszorítására hatnak.
Hatás a kamatlábakra és az árfolyamra
A fiskális politika makrogazdasági következményekkel jár a fogyasztói kiadásokon túl. Különösen befolyásolja a kamatlábat és az árfolyamot. Amikor a kormányzat hiányt gyakorol, a befektetőktől kölcsönöket kell felvennie a kincstári kötvények kibocsátásával. Ennek hatására a kamatláb emelkedik, mivel a kormány más fogyasztókkal, például vállalatokkal versenyez a fogyasztók megtakarítása érdekében. A magasabb kamatláb a külföldi tőkét vonzza, ami a dollár felértékelődéséhez vezet.
A fiskális politika korlátozásai
Hosszú távon a fiskális politika hatása korlátozott, mivel az aggregált kereslet változása az árszintben, nem pedig a termelésben jelentkezik. Hosszú időn belül a gazdaság teljesítményét a termelési tényezők, a tőke, a munkaerő és a technológia kínálata, nem pedig a kereslet határozza meg. A fiskális politika átmenetileg befolyásolhatja a gazdaság kibocsátásának arányát, de a hosszú távú termelési ráta manipulálására tett kísérletek valószínűleg kevésbé hatékonyak.
