Valamennyi vállalkozás kockázatot jelent számos, belső és külső forrásból. A kockázat kezelésének két fő eszköze a kockázatcsökkentés és a vészhelyzeti tervezés. A kockázatcsökkentés a kockázatok minimalizálására összpontosít, amint azok felmerülnek, míg a készenléti tervek szerint a kockázati felületekre tervezett alternatív cselekvési módot kell alkalmazni - más szóval a B. tervvel.
Kockázatcsökkentő
A kockázatcsökkentés a kárellenőrzés egyik formája. Míg a kockázatcsökkentés középpontjában a kockázatok nyilvánvalóvá tételét követő intézkedések állnak, a vállalat kockázatcsökkentési stratégiáit előre meg kell tervezni, írásba kell foglalni, és a szervezet kulcsfontosságú emberei számára ismertetni kell őket.
Vészhelyzeti intézkedési tervek
A készenléti tervek mentési tervet tartalmaznak abban az esetben, ha kockázat keletkezik, és visszavonja az eredeti terv alapjául szolgáló feltételezést. Például egy vállalat feltételezheti, hogy egy új termék, amelyet fejleszt, nem lesz komoly verseny öt évre. Ha egy erős versenyző csak néhány hónap múlva jelentkezik, akkor a vállalatnak új stratégiát kell követnie, amely jobban összpontosít a versenyképes pozícionálásra, mint a termék piacának növekedésére.
Kockázat azonosítása
A kockázatcsökkentés és a készenléti tervezés egyik kulcsfontosságú eleme a potenciális kockázatok azonosításának képessége, mielőtt azok felmerülnének, és megtervezik a mérséklési vagy vészhelyzeti stratégiákat. A kockázatok azonosításának egyik népszerű módja a vállalat üzleti tervének vagy modelljének alapját képező feltevések megvitatása, és megkérdezni, mi történne, ha ezek a feltételezések hamisak lennének.
Kockázati súlyozás
A potenciális kockázatok azonosítása mellett a vállalatnak a legjelentősebb kockázatokra kell összpontosítania az enyhítésére és a vészhelyzeti tervezésre irányuló erőfeszítéseit. A szokásos módszer az összes lehetséges kockázat felsorolása és két-két mátrixba helyezése, a függőleges tengely a kockázat súlyosságát és a vízszintes tengelyt a kockázat valószínűségének megfelelően. A jobb felső negyedben - a legsúlyosabb és a legvalószínűbb - kockázatokat először meg kell vizsgálni.
