A pénzügyi intézmények, mint például a bankok, biztosítótársaságok, fedezeti alapok vagy brókercégek könyvelési könyveiben rögzítik a céltartalék kiadásait, hogy tükrözzék annak lehetőségét, hogy a hitelfelvevők nem tudják teljes mértékben visszafizetni a hiteleket. Ezek a rendelkezések segítik a hitelezőnek, hogy pontos képet adjon a pénzügyi erejéről.
Definíciók
Ha olyan körülmények merülnek fel, amelyek kétségbe vonják, hogy a hitelfelvevő képes lesz megfelelően visszafizetni a kölcsönt, a hitelező csökkentheti a hitelviszonyt megtestesítő értékét, hogy tükrözze a veszteség valószínűségét. Ez nem az esedékes követelés tényleges megváltoztatásával történik, hanem az adósság azon részét képező céltartalék felvételével, amelyet a hitelező veszélyeztet.
Jelentőség
A tartalékköltségek nyilvántartása lehetővé teszi, hogy a bank a pénzügyi beszámolókban pontos eszközértékeket tegyen közzé, és ezzel egyidejűleg jelentse a pontos hitel egyenlegeket. A hitel egy hitelezőt jelent. A helytelen hitelértékek befolyásolják a működő tőke számítását. A működő tőke a vállalat rövid lejáratú készpénzszintjeit jelzi, és egyenlő a forgóeszközökkel, mínusz az aktuális adósság. Ha egy hitelező megtudja, hogy a hitelfelvevő nem tudja kielégítően kifizetni a kölcsönt, akkor ezt a tényt a főkönyvi bejegyzésében kell feltüntetnie, hogy ne működjön a megtévesztő működő tőkével.
Számvitel és jelentéskészítés
A céltartalék költségének rögzítéséhez a könyvelő elszámolja a céltartalék költségszámláját és jóváírja a hitelkövetelést. A céltartalék költségeket gyakran rossz adósság vagy kétséges elszámolási költségnek nevezik. A könyvelő a céltartalék kiadásokat a nyereség és veszteség kimutatásában, más néven a bevételkimutatásban jelentette.
