Az 1800-as években Európában az ipari forradalom hajnala óta a vezetők az alkalmazottak és a vezetők közötti arányt idézték el, ami más néven az irányítást jelent. A „helyes” alkalmazott-vezető arány, illetve az alkalmazottak száma, akiknek a vezetője felelős, növelheti a vállalat hatékonyságát és hatékonyságát. Az optimális arány meghatározása azonban megfoghatatlan és a munka típusától, a munkaerő típusától és a menedzsment fókuszától függően változik.
Történelem 1960-ig
A 20. század első 60 évében a legtöbb szervezetet a katonai modelleken modellezték, és piramismenedzsment-struktúrával jellemezték. Az alkalmazottak és a vezetők közötti arány optimális aránya ekkor hat volt. A 1960-as évek elejétől kezdve a távközlés forradalmával kezdtek megváltozni a menedzsment stílusai, és a normálvá vált a kevésbé hierarchikus szervezetek. A technológia lehetővé tette, hogy a vezérlőnyílás sokkal nagyobb legyen, az ideális tartomány 15 és 25 között.
Virtuális szervezetek
Ma több szervezet olyan virtuális szervezet, ahol az emberek önálló egységként dolgoznak, egyedül vagy kis csoportokban. Az elektronikus információhoz való hozzáférés lehetővé teszi, hogy a csapatok önállóan működjenek az előre meghatározott határokon belül. Ezekben a szervezetekben az ellenőrzés kiterjedése meglehetősen nagy lehet, mivel a vezetés arra törekszik, hogy minden munkavállaló és csapat egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen az információkhoz, hogy megkapja a munkát. Az autóiparban például a termékfejlesztési csoportok ellenőrzési tartománya 50 vagy több lehet, mivel az Egyesült Államok, az európai és az ázsiai csapatok együttműködnek a járművek tervezésében.
Az alkalmazottak közötti arányt befolyásoló tényezők
Ma a vezetők általában elismerik, hogy nincs igazi varázsszám a megfelelő irányításhoz. A szám ugyanazon vállalat különböző részlegei között különbözhet. Ha a munkavállalók hosszú ideig dolgoznak, ha a munka könnyen érthető, ha van egy aktív képzési és coaching-osztály, ha a munka típusa és a szervezet a technológia élvonalában van, akkor kevés a különbség, Valószínűleg nagyobb ellenőrzési tartomány van feltüntetve.
Az ellenőrzés és a költségmegtakarítás span
A recessziós gazdaságokban sok vállalat a bérszámfejtési költségeket a középvezetők számára hagyja el, a csoporton belül, amely a leginkább felelős a munkáért, időben és a költségvetésen megy végbe. Bár ez az elképzelés csábító lehet, könnyen visszafordulhat. A vállalat ezután problémákat tapasztalhat a minőséggel vagy az időben történő szállítással kapcsolatban. Ez is csökkenti a munkavállalók morálját és a hatékony döntéshozatalt.
