Üzleti számviteli szempontból a költségbecslési módszerek lehetővé teszik a vállalatok számára az üzleti tevékenységekkel és az új vállalkozásokkal kapcsolatos költségek előrejelzését. A költségbecslési módszerek figyelembe veszik a termelési folyamatokat befolyásoló különböző tényezőket és azt, hogy ezek a tényezők különböző körülmények között változnak. Az alkalmazott módszerek az elemzett típustól és az egyes módszerek által feltárt információk típusától függően változhatnak.
Költségbecslés
A költségbecslési módszerek hasznosak, ha a vállalatok olyan új projekteket hajtanak végre, amelyek a termelési szintek és a leltár növelését igénylik. Azok a vállalatok, amelyek új termékcsaládokat kívánnak bevezetni, vagy a meglévő működési folyamatokat integrálni tudják, a költségbecslési módszereket használhatják, hogy meghatározzák az adott terv megvalósításának legköltséghatékonyabb eszközeit. A költségbecslési modellek azonosított tényezőkből, például berendezésekből, személyzetből és termelési anyagokból állnak, amelyek befolyásolják, hogy egy adott tevékenység vagy projekt költsége mennyi. A költségbecslési elemzéssel összegyűjtött információk segítik a vezetőket abban, hogy olyan döntéseket hozzanak, amelyek közvetlenül befolyásolják a vállalkozás alsó sorát.
Költségtípusok
A költségtípusok kulcsfontosságú szerepet játszanak bármely költségbecslési módszerben, amikor egy adott tevékenységhez vagy projekthez kapcsolódó potenciális költségnövekedést vagy -csökkenést kell meghatározni. A költségek három általános kategóriája vagy típusa tartalmazza a fix, változó és vegyes költségeket. A fix költségek, mint például a berendezés értékcsökkenése vagy a munkavállalói bérek, változatlanok maradnak függetlenül attól, hogy a termelési szintek növekedése vagy változása következik be. A változó költségek, például a nyersanyagok vagy az általános költségek növekedhetnek vagy csökkenhetnek a termelés szintjének vagy tevékenységének függvényében. A vegyes költségek magukban foglalják a rögzített és változó költségek kombinációját, például a berendezések értékcsökkenését, illetve azt, hogy a termelési tevékenység növekedése indokolja a berendezések további karbantartási vagy javítási költségeit.
Változó és fix költségek kiszámítása
A költségek becslésének módszerei három alapfeltevésen alapulnak, amikor egy adott projekthez kapcsolódó fix és változó költségeket vizsgálunk. Az állandó költségek azonosítása lehetővé teszi a változók vagy vegyes költségek arányainak meghatározását. Minden költség fix vagy változó kamatozású kategóriákba tartozik, ha egy adott tartományban vagy termelési időszakban dolgozik. A harmadik feltételezés azt a tényezőt keresi, amely befolyásolja a költségráta változásait. Az egyik megközelítés, a high-low módszer néven ismert, összehasonlítja a legmagasabb termelési aktivitás és a legalacsonyabb szint közötti költségkülönbséget. Ezzel a módszerrel az elemzők meghatározzák a változó költségeket a két termelési arány között a két költség közötti termelési különbség különbségével.
Megszakítás-elemzés
Valamennyi termék esetében a vállalatnak meg kell határoznia, hogy hány termékértékesítésre van szükség, mielőtt a vállalat megszakadna - még a termelési költségek szempontjából is. Egy költségbecslési módszer, az egyenlet-módszer néven ismert, lehetővé teszi az elemzők számára, hogy a működési költségeket és a haszonkulcsokat figyelembe véve kiszámítsák az egyenlőségi követelményeket. Az egyenlet módszer a nyereséget az eladások összességével egyenlővé teszi, kivéve a változó vagy fix költségeket. Az eladások összességének megoldására szolgáló egyenlet átrendezésével az elemzők változó és rögzített költségösszegek bevitelével meghatározhatják az egyenleget (vagy a nyereséget 0 ponttal). Az így kapott eladások összege megegyezik a változó és fix költségek összegével, 0 dolláros haszonkulcs felhasználásával.
