A szervezeti elmélet megpróbálja megmagyarázni a szervezetek működését a szervezetek megértése és elismerése érdekében. A szervezeti elmélet különböző tudás- és tudományágakból származik. A szervezeti elméletek bizonyos típusai közé tartozik a klasszikus, neoklasszikus, kontingencia, rendszerek és szervezeti felépítés. Ezek a szervezeti elméleti változatok több perspektívából, többek között a modern és a posztmodern nézetekből származnak.
Klasszikus szervezeti elmélet
A menedzsment klasszikus perspektívája az ipari forradalom során keletkezett. Elsősorban a hatékonyságra és a termelékenységre összpontosít, és nem veszi figyelembe a munkavállalók viselkedési jellemzőit. A klasszikus szervezeti elmélet egyesíti a tudományos menedzsment, a bürokratikus elmélet és a közigazgatási elmélet aspektusait. A tudományos menedzsment az optimális felszerelés és személyzet megszerzését, majd a gyártási folyamat egyes összetevőinek gondos megvizsgálását jelenti, állítja a StatPac Inc, egy nemzetközi szoftverfejlesztő és kutató cég. A bürokratikus elmélet fontos szerepet játszik a hatalom hierarchikus felépítésében. Az adminisztratív elmélet arra törekszik, hogy az összes szervezet számára releváns univerzális irányítási elveket alakítson ki.
Neoklasszikus szervezeti elmélet
Neoklasszikus szervezeti elmélet a klasszikus elmélet autoritárius szerkezetére adott reakció. A klasszicista megközelítés hangsúlyozza a munkavállalók emberi szükségleteit, hogy boldogok legyenek a munkahelyen, a StatPac Inc.-t említve. Ez lehetővé teszi a kreativitást, az egyéni növekedést és a motivációt, ami növeli a termelékenységet és a nyereséget. A neoklasszikus megközelítést alkalmazó vezetők a munkakörnyezetet pozitív eredményekhez hozzák.
Vészhelyzeti elmélet
A készenléti elmélet elismeri, hogy nincs általánosan ideális vezetési stílus, mivel minden szervezet egyedi és belső körülmények között van. A készenléti elméletben a termelékenység a menedzser képességének a környezeti változásokhoz való alkalmazkodásának függvénye. A vezetői hatalom különösen fontos az erősen ingadozó iparágak számára. Ez lehetővé teszi a vezetők számára, hogy a jelenlegi helyzeteken alapuló döntéseket hozzanak. A vészhelyzeti elmélet olyan helyzeteket tár fel, amelyek intenzívebb hangsúlyt igényelnek, és figyelembe veszik az egyedi körülményeket.
Rendszerelmélet
A rendszerek elméleti szakemberei úgy vélik, hogy minden szervezeti elem egymáshoz kapcsolódik. Az egyik komponens változása a StatPac szerint minden más komponenst érinthet. A rendszerek elmélete nyílt rendszerként néz ki a szervezeteket dinamikus egyensúlyi állapotban, amely folyamatosan változik és alkalmazkodik a környezethez és a körülményekhez. A szervezeti elemek közötti nemlineáris kapcsolatok a szervezetek elméletében összetett megértést hoznak a szervezetek számára.
Szervezeti struktúra
A szervezeti felépítés fontos eleme a szervezeti elméletnek a multinacionális szervezetek növekvő összetettsége és a piac gyorsabb és hatékonyabb elérésének szükségessége miatt. A projektorientált struktúrák lehetővé teszik a piaci igényekhez való nagyobb reagálást, mint a tisztán funkcionális vagy bürokratikus struktúrák. A tervezett szervezeti struktúrák az üzleti projektekkel kapcsolatos információk és tevékenységek kapcsán összpontosítanak a projektvezetőre vagy a projektmenedzsment irodára. A mátrix szervezeti felépítése olyan funkcionális osztályok függőleges hierarchiáit tartalmazza, amelyek elősegítik a vízszintes tengely mentén megvalósuló projekteket. Az információ és energia folyamatos cseréje jellemzi a szervezeti struktúra és a környezet közötti kapcsolatot.
