A számvitel az igazságra vonatkozik az üzleti tevékenységek hűséges numerikus leírása formájában. A szakmán alapuló etikai elvek a pontos és elfogulatlan információk nyújtásának fontosságáról szólnak. Ez lehetővé teszi, hogy a vállalkozások tulajdonosai megismerhessék a szükséges információkat, és az ellenőrző ügynökségek hasznos értékelést végezhetnek. A számviteli etika mind az iránymutatások, mind az elvek kérdése. A számviteli szabályokat kidolgozó irányító testületek és szakszervezetek különleges szabványokat állapítanak meg, de a személyes értékeket és a szakmai etikát a könyvelőknek kell irányítaniuk. Ez az extra etikai megítélés segít a döntések megfogalmazásában a bizonytalanságok és a szürke területek ellen.
Az auditok etikája
A könyvvizsgáló az egyik legfontosabb feladat, amit a könyvelők végeznek. Ez magában foglalja az információk ellenőrzését a számviteli információk igazságának és pontosságának értékeléséhez, akár belső, akár adó- és hitelintézetek külső értékelésére. Ahhoz, hogy egy könyvvizsgálat során etikusan cselekedjen, a könyvelőnek értékelnie kell a számokat az elsődleges céllal, hogy az igazsághoz jusson. Nem állhat fenn összeférhetetlenség, mint például az üzlet tulajdonában lévő állomány tulajdonában, és abban, hogy nyerjenek, ha a számok előnyös fényben ábrázolják a műveleteket.
Amikor egy vállalat külső könyvvizsgálót vesz fel a számviteli adatainak felülvizsgálatára, az a könyvvizsgáló feladata, hogy alapos és tisztességes legyen, és akkor is, ha ezek a piros zászlók további munkát adnak, vagy más problémákat okoznak a vállalat számára. Egy könyvvizsgálónak, aki egy banknál vagy kormányzati hivatalnál dolgozik, nem szabad a személyes érzéseket, például a kapzsiságot, sőt együttérzést érezni, hanem csak arra kell ügyelniük, hogy a számok összeálljanak és pontosan kifejezzék a vállalat pénzügyi tevékenységét.
A számviteli etikai kódex
A Nemzetközi Könyvvizsgálói Etikai Szabványok Tanácsa, önálló ügynökség, egy olyan kódexet hozott létre, amely felvázolja az etikai elszámolás alapelveit. Ezek az elvek kiterjednek a könyvelők etikai viselkedésének számos aspektusára, bár az egyedi helyzetek olyan ítélethívásokat igényelhetnek, amelyek kifejezetten nem tükröződnek ezekben az elvekben.
- integritás: Az integritás nem szabályrendszer vagy cselekvési út, hanem inkább a becsületességre, az egyszerűségre és az elkötelezettségre összpontosító lelkiállapot, ahelyett, hogy a személyes nyereség kedvéért.
- Tárgyilagosság: Amennyire ez emberileg lehetséges, a könyvelőknek nem szabad befolyásolniuk azoknak az egyéneknek vagy vállalkozásoknak az érdekeit vagy perspektíváit, akik bérbeadják őket. A könyvelőnek nem szabad hagynia, hogy a személyes elfogultságok vagy érdekek befolyásolják sem a számviteli rendszerbe belépő számokat, sem az ebből eredő eredményeket. Az adatokat és az eredményeket névértéken kell figyelembe venni, és következtetéseket és döntéseket kell hozniuk.
- Szakmai kompetencia és gondoskodás: A számviteli terület nem egy statikus tudás, hanem inkább egy változó referenciakeret, amely a jogszabályok és a legjobb gyakorlatok időbeli változásai miatt megváltozik. Az etikus könyvelő feladata, hogy lépést tartson ezeken a fejleményeken, és naprakész információkat és a legmagasabb színvonalú szolgáltatást nyújtson az ügyfeleknek.
- Titoktartás: A könyvelők kezelik az érzékeny információkat, és a könyvelő etikai felelőssége, hogy tartózkodjon attól, hogy ezt az információt közölje azon külső felekkel, akik nyerhetnek belőle. Hasonlóképpen, a könyvelő nem használhatja a szakmai szolgáltatások teljesítése során szerzett információkat a személyes haszon érdekében, mint például olyan üzlet értékesítése, amelynek könyvei megkérdőjelezhetők.
- Szakmai viselkedés: Mint minden szakmához, a könyvelőnek a legmagasabb személyes és szakmai normák figyelembevételével kell elvégeznie a feladatokat és felelősségeket. Ezek magukban foglalják a feladatok alapos és időben történő befejezését, a kötelezettségvállalások végrehajtását, és csak a nyújtott szolgáltatások kifizetésének elfogadását.
Etikai dilemmák a számvitelben
Bár az irányító testületek és a számviteli szabályok egyértelműen megállapított etikai kódexet alkalmaznak a számvitelben, úgy tűnik, hogy minden könyvelési helyzetre vonatkozóan világos és következetes szabályok léteznek. Azonban a helyzet sokszor gyengébb lehet, ha valódi esetekben dolgozunk. A könyvelő két különböző vállalkozásnál dolgozhat, és hozzáférhet egy vállalat kiváltságos információihoz, amely befolyásolhatja a másik vállalat jólétét. Az A vállalat fontolóra veheti a B vállalatba történő befektetést, de a könyvelő tudhatja, hogy mindkét vállalkozással együtt dolgozik a B vállalatnál. Ebben az esetben az etikai cselekvés az lenne, ha a könyvelő visszafelé lépne, és elkerülné a bennfentes információk nyújtását egyik vállalatnak sem.
A számviteli információk bejelentésének módjában a könyvelők etikai dilemmákkal is szembesülhetnek; olyan folyamat, amely bizonyos mérlegelési és ítélkezési felhívásokat tesz lehetővé. Annak eldöntése, hogy költséget vagy értékcsökkenést terveznek-e egy berendezés, hatással lehet a nettó nyereségre egy eredménykimutatásban, ami befolyásolhatja a befektető által értékelt társaság értékét. Előfordulhat, hogy nem jogellenes a kiadások bejelentése oly módon, hogy növelje a vállalat értékét, de az adatokat olyan módon, hogy nem teljesen átlátható. Hasonlóképpen, a kiadás egy részlegre, mint egy másik osztályra történő kiosztására vonatkozó döntés kiegyensúlyozatlanságot eredményezhet a szóban forgó részlegek eredménymutatóiban, még akkor is, ha a kiadások mindkét fél számára előnyösek.
Nincsenek világos és könnyű válaszok ezekre a dilemmákra, de az etikus könyvelő követheti azokat az iránymutatásokat, amelyek e döntéseket valamivel egyszerűbbé tehetik. Fontos, hogy gondolkodjunk a számviteli magatartási kódex és a törvény szelleméről, valamint a sajátosságairól. Még ha egy könyvelő sem tudja megvitatni a helyzet részleteit egy kívülállóval, még csak egy ilyen beszélgetés elképzelése is értékes perspektíva lehet neki. És bár alig nyújtanak szigorú vagy objektív kritériumokat, az intuíció és a bélérzés hasznos etikai útmutatók lehetnek.
Képzési programok és történelem
Mivel a számvitel etikája olyan fontos szempont a szakterületen, sok egyetem és képzési program elkezdte kínálni, sőt olyan kurzusokat is kínál, amelyek a számviteli etikát képezik, és feltárják az etikai kérdéseket. Ezt a fejleményt részben az olyan nagy horderejű ügyek ösztönzik, mint például az Enron összeomlása, amely a megkérdőjelezhető számviteli gyakorlatokról híres volt. A számviteli etikai osztályok elérhetősége részben annak a felfogásnak a kezelésére szolgál, hogy a professzionális számviteli gyakorlatok árnyékosak lehetnek, valamint hogy a területre belépő emberek ne törekedjenek etikailag megkérdőjelezhető tevékenységre.
Bár a könyvelési etikai osztályok követelménye egy újabb fejlesztés lehet, az etikai elvek beépültek a modern számvitel magába. Luca Pacioli, közismert nevén a számviteli apa, az olasz reneszánsz ideje alatt élt és írt. Ahelyett, hogy matematikusnak vagy üzletembernek lennének, mint ahogy elvárnánk, Pacioli teológus volt, aki úgy gondolta, hogy a könyvelés erkölcsi tudomány.
A Pacioli úgy vélte, hogy a számvitel célja az volt, hogy a vállalkozás tulajdonosának pénzügyi kapcsolatát fejezze ki a szállítókkal, az ügyfelekkel és a hitelezőkkel. A számviteli tevékenység középpontjában álló számviteli egyenlet kimondja, hogy az eszközök és a kötelezettségek között a tulajdonos saját tőkéje egyenlő. Más szóval, a vállalkozás tulajdonosának csak a tulajdonosa van, ami a hitelezőknek fizetendő összegek elszámolása után marad. Úgy tűnik, hogy egy vállalkozásnak többlete van, ha pénzben van a bankban, de ha ez a pénz a kívülállóknak tartozik, akkor ez nem igazán eszköz. Ez a hangsúly a modern kereskedelmi szervezetek és a számviteli professzorok által meghatározott etikai számviteli elvektől eltér, de mélységes igazsággal beszél, amely olyan régi és releváns, mint maga a szakma.
