A szitanyomás, amelyet a népi kultúrában néha selyemszűrésnek is neveznek, népszerű módszer a képek szubsztrátokra való felvitelére (nyomtatott anyagok). Ennek a folyamatnak a legismertebb használata a képek készítése pólókon. Ez egy viszonylag egyszerű technika, és otthon is végrehajtható. Az alapfolyamat az, hogy a hálót (általában drótot), amely egy keret fölé nyúlik, és egy rajzsablonot hoz létre rajta. A stencilezett terület nyitott háló marad, míg a nem stencilezett terület nem porózus anyaggal van feltöltve vagy átfedve. A hálót az aljzatra helyezzük, és tintával töltjük. A háló fölé húzódik egy gumibetét, hogy a tintát a háló nyílt felületén a szubsztrátumra kényszerítse, és ezáltal létrehozza a képet. Ez a folyamat univerzális minden típusú szitanyomáshoz. Még a forgó szitanyomás is ezt a folyamatot használja, bár a háló egy hengerhez van rögzítve, és a gumibetét a henger belsejében helyezkedik el. A szitanyomás elsődleges különbségei a használt tinta típusaiban és az általuk nyújtott hatásokban találhatók.
Plastisol
A szitanyomáshoz használt leggyakoribb tinták, a plasztiszol a PVC-részecskék szuszpenziója, amit lágyítónak neveznek, ami a rugalmasságot növelő kémiai adalék. Ezt a ruhadarabok előállításánál használják, és bár jó képtisztaságot nyújt, nagyon műanyag érzéssel és megjelenéssel rendelkezik.
Kibocsátási tinták
A nyomdafestékeket a ruházatban meglévő színezékek befolyásolásával dolgozzák fel, általában megkönnyítve őket.
pelyhesítő
A pelyhesítés olyan folyamat, amelyben ragasztót alkalmazunk a kép létrehozásához, majd egy fóliát alkalmazunk, hogy fényes megjelenést hozzon létre a design számára.
Vízalapú tinta
A vízalapú tinták jobban behatolnak a szövetbe, mint a plasztiszol alapú eljárások, és lágyabb eredmény elérésekor alkalmazzák.
Egyéb alkalmazások
Bár a textilipari alkalmazások nagyon gyakori, a szitanyomtatás áramköri lapokon, fa, üveg és még fém is használható.
