A szervezeti elmélet az ipari forradalom eredménye volt, hogy segítse a vállalkozásokat a munkaerő megfelelőségében. Abban az időben a munkavállalókat nem tekintették embereknek, hanem készségeiket összevonták. A dolgozók értékei és motivációja fontos tényezővé vált az 1960-as években, mivel a vállalkozások bővültek, és szükségük volt arra, hogy a vezetők önállóan működjenek. Ez a mai üzleti életben elterjedt elméleteket eredményezte: a nyílt rendszer, a vészhelyzeti elmélet és a Weick szervezési modellje.
Hagyományos szervezeti elmélet
A hagyományos szervezeti elméletet a XIX. Század végén fejlesztették ki, és egy bürokratikus struktúrából vették fel, ahol egy bürokratikus vezető irányított sok bürokráciát. Ebben az elméletben a szervezet vezetője a központi hatósági szerepkörben van, és alatta az összes vezető, akit ő vezeti. A vezetői feladatok lebonthatók, hogy az alábbi funkciók egyikét szolgálják: tervezés, szervezés, személyzet és ellenőrzés. Sajnos ez a fajta szervezeti struktúra kevés hitelt ad az emberi készségeknek és motivációknak, hogy produktívak legyenek a munkaerőben. Az alkalmazottakat nem tekintik embereknek, az önkormányzati képességgel, és nincsenek vezetői bemenetük. Az üzleti irány és a stratégia felülről diktálható, és a menedzser feladata, hogy azokat elvégezze.
Nyitott rendszerelmélet
A hagyományos szervezeti struktúra nem veszi figyelembe az „emberi tényezőt”, amely az érzelmek és motivátorok, amelyek az embereket a munkahelyen vezetik, de a nyílt rendszerelmélet is. A vállalatok elismerik azokat a társadalmi és kulturális ösztönzőket, amelyek az egyéneket sikerrel hajtják, és felhasználják a termelékenység javítására minden vezetői szinten. Ebben az elméletben a vállalkozások nem zártak (önállóan működnek); más formájú munkájuk, divíziók, leányvállalatok és létesítmények. Ezért nem lehet megvalósítani, hogy a vállalkozások központilag működjenek; a különböző műveletekért felelős vezetőkre lenne szükség, amelyek fontosabbá teszik motivációik megértését. A nyílt rendszerelmélet nemcsak a vezetőknek nagyobb teljesítményt ad, hanem a kiszolgáltatott létesítményeket is nagyobb jelentőséggel bír az üzleti tevékenységekben. Emellett a nyílt rendszer magában foglalja azt az ideológiát, amelyet minden vállalat egyedülálló, és egyedülálló rendszert kell kialakítani az igényeinek kezelésére.
Rendszerek tervezési elmélete
A rendszertervezés a nyílt rendszerek elméletére épül, figyelembe véve, hogy számos összekapcsolt rendszer működik hatékonyan a vállalkozás működtetéséhez. Maguk a rendszerek a legnagyobb szerepet töltik be ebben a struktúrában, a vállalkozás vezetői a különböző szervezeti egységek hatékony működésének középpontjában álltak. Mivel a fókusz az összekapcsolt, de autonóm egységek működtetésére fókuszál, a vezetői feladatokra nagy jelentősége van. A meghibásodás nagy valószínűségével az egyes szervezeti egységek problémái miatt fontos, hogy a napközbeni interakciók során felmerülő különböző problémák vagy korlátozások mellett maradjanak.A rendszertervezés a szinergiáról szól, így a különböző autonóm rendszerek harmonikusan működnek a vállalat erőforrásainak maximalizálása érdekében.
Vészhelyzeti elmélet
A készenléti elmélet figyelembe veszi a vállalkozás növekedését, nem pedig az erőforrásokra összpontosítva. Feltételezi, hogy ha egy vállalkozás növekszik az eszközök, a tőke és az erőforrások, a statikus (vagy változatlan) szervezeti struktúra megmarad. Ehelyett a vállalkozásoknak folyamatosan értékelniük kell szervezeteik igényeit, és meg kell őrizniük az erőforrásokat, hogy megfeleljenek a bővítéssel járó új lehetőségeknek és veszélyeknek. A teljesítmény maximalizálása érdekében a vállalatnak folyamatosan értékelnie kell a készenléti változókat - amelyek lehetnek új lehetőségek a kiszervezésre, a létesítmények bővítésére, az operációs rendszerek átrendezésére vagy a hatékonyabb üzleti modellre való áttérésre.
Weick szervezési modellje
A szervezeti struktúra egyik kifinomultabb elmélete a Weick szervezési modellje. Ez az elmélet figyelembe veszi a mai üzleti élet nagy hangsúlyt fektetett, gyors ütemű természetét, és csökkenti azt, amit „egyenlőtlenségnek” neveznek. Az „egyenlőtlenség” kifejezés arra utal, hogy a munkavállalónak bármilyen termelékenysége hiányzik, bármilyen szinten, a felügyelettel. A Weick-modellben van egy olyan információs rendszer, amely gyakran és gyakran előzőleg foglalkozik a problémával. Az alkalmazottak hozzáférhetnek ehhez az információhoz, és felhasználhatják azt az ambivalenciát vagy tehetetlenséget, amely akadályozhatja az üzleti döntések meghozatalát. Az információs rendszer használatával nyert döntőképesség magasabb termelékenységet eredményez. Így megerősíti minden munkavállaló és a menedzser azon képességét, hogy önállóabban működjön.
