A nagy szervezetek több költségvetést használnak az egyes osztályok, csapatok vagy osztályok költségeinek ellenőrzésére. A szervezet költségvetésének kezelése többféle formában is megvalósulhat. Az egyik megközelítés az alulról felfelé irányuló módszer, amely lehetővé teszi a munkacsoportok és a vezetők számára, hogy saját költségvetéseiket hozzák létre, és azokat jóváhagyás céljából a szervezet felsőbb hatóságaihoz nyújtsák be.
A szükséges idő
Az alulról felfelé irányuló költségvetési megközelítés egyik hátránya az, hogy mennyi időt vesz igénybe. Az egyes menedzsereknek először saját költségvetésüket kell létrehozniuk, a korábbi költségvetésekre és a kiadási mintákra hivatkozva, miközben a következő költségvetési évre vonatkozó költségelszámolásokat is bele kell foglalniuk. A felső szintű vezetőknek és vezetőknek ezt követően felül kell vizsgálniuk a vezetők által benyújtott összes költségvetést, összevonva azokat a teljes összegek meghatározásához. A következő lépés a módosításokat igénylő jóváhagyást vagy visszajelzést jelenti, ami azt jelenti, hogy a teljes folyamat többször is megismétlődhet a költségvetés jóváhagyása előtt.
A költségvetési számadatok téves bemutatása
Azok a vezetők, akik egy alulról felfelé irányuló rendszerben költségvetést készítenek, tudják, hogy költségvetésük korlátozott pénzeszközöket kér, amelyeket más osztályok költségvetései is használni kívánnak. Ez vezetheti a vezetőket, hogy túlbecsüljék a költségeket, vagy csökkentse a költségvetésüket. Bár ez pozitív cél lehet annak biztosítása érdekében, hogy a tanszék rendelkezésére álljon elegendő pénz a célkitűzéseinek eléréséhez, az nem reális költségvetési számadatokat és jelentős túlköltést jelenthet, ha sok menedzser nagy összegű költségvetéssel rendelkezik.
Szakértelem hiánya
A felülről lefelé tervezett költségvetési megközelítésben a költségvetésért felelős vezető valószínűleg tapasztalattal rendelkezik a költségvetés és a pénzügyi erőforrások elosztásával kapcsolatos bizonyos kényelem terén. Az alulról felfelé irányuló megközelítés ugyanakkor arra kéri a vezetőket, akik más területeken speciális szakismereteiken alapuló pozíciókat tarthatnak, ugyanazon adminisztratív feladatok elvégzésére, mint a nagyobb készségűek. Azok a vezetők, akik kiválóan motiválják csapataikat és képzettek egy adott üzleti területen, előfordulhat, hogy nem találnak költségmegtakarítást és nem tudják felmérni a költségeket, valamint valaki, aki magasabb a szervezetben.
A kontextus hiánya
Az alulról felfelé irányuló költségvetés megköveteli, hogy a menedzserek költségvetést készítsenek anélkül, hogy a szervezet kontextusában részesülnének. A vezetőknek ismeretekkel kell rendelkezniük más szervezeti egységek tevékenységeiről, de nincsenek betekintést nyújtanak a szervezet általános stratégiai céljaihoz és pénzügyi céljaihoz. Ehelyett a menedzserek elkülönítetten vagy korlátozott iránymutatással készítik el költségvetésüket a vezetők részéről, és arra törekszenek, hogy biztosítsák a szervezeti igényeket, de potenciálisan elmaradjanak arról, hogy mi a legjobb a vállalat számára. Alternatív megoldásként, ha a felsővezetők a felfelé irányuló megközelítés alapján felhatalmazott költségvetéseket készítenek, minden költségvetés egy nagyobb tervbe illeszkedik, amely az összes szervezet szükségleteit és forrásait veszi figyelembe.
