A menedzsment művészet és tudomány. A menedzserek olyan emberekkel foglalkoznak, akik viselkedését nem lehet képletekké redukálni. A vezetők részesülhetnek a legjobb gyakorlatok megismerésében és megvalósításában, illetve tanulmányozhatják és tesztelhetik a szervezet működtetésének megközelítéseit. A menedzsment elméletek az üzleti élet különböző módjainak látomásai, amelyek az emberek és a rendszerek működésének eltérő feltevésein alapulnak. A hagyományos top-down autoritárius paradigmáktól kezdve jelentősen fejlődtek ki az emberi központú kortárs adaptációkhoz.
Tudományos menedzsment elmélet
A 20. század fordulóján, amikor a tudománynak a termelékenység javítására irányuló lehetősége egyre világosabbá vált, Frederick Taylor kifejlesztette a tudományos vagy klasszikus menedzsment elméletet. Ez a megközelítés olyan adatokat és méréseket használ, hogy a szervezetek hatékonyabbak legyenek. A menedzserek a folyamatok számszerû megfigyelésével és kiértékelésével képesek az információk hatékonyabb és jövedelmezõbbé tételére szolgáló információk lepárlására. Az adatok összegyűjtése a szabványosításhoz és a büntetésen és jutalmazáson alapuló irányítási stratégiához vezetett. Ez a megközelítés a gépesített műveleteken dolgozott, de nem igazolta az emberi elemet, a személyzet innovációban betöltött szerepét, valamint annak fontosságát, hogy a személyzet elégedett és elfogadott legyen, így jó munkát végeznek.
Bürokratikus menedzsment elmélet
Max Weber szeminárium szociológusa építette Frederick Taylor tudományos menedzsment elméletét a bürokratikus menedzsment elméletével, amely a Taylor által a termelési rendszerekre alkalmazott tudományos elveket alkalmazza, és alkalmazza őket a humánerőforrás-gazdálkodásra is. A bürokratikus menedzsment elmélet hangsúlyozza a munkavállalók és a vezetés egyértelműen kijelölt szerepét a hatóságokat egyszerűsítő hierarchiák alapján, és világossá teszi, hogy ki és ki nem. Weber elméletét azonban nem lehet pusztán mechanikus, rendszerezett megközelítésre csökkenteni az emberek kezelésében. Azt is írta, hogy milyen veszélyek merülnek fel a nem ellenőrzött hierarchikus bürokráciában, és hangsúlyozta az érzelem szerepét a technológia által dominált üzleti környezetben.
Emberi kapcsolatok elmélete
A 20. század folyamán az irányítási rendszerek emberközpontúbbá váltak, hangsúlyozva az egyének azon képességét, hogy önállóan és kreatívan cselekedjenek, és irányítsák a vezetőket az általuk alkalmazott emberek potenciáljának kihasználása érdekében. Az emberi kapcsolatok menedzsmentelméletek hangsúlyozzák a munkavállalók igényeinek a vállalat igényeivel való összehangolásának és a kölcsönös előnyöket célzó politikák elfogadásának fontosságát.
Rendszerelmélet
A rendszerelmélet holisztikus mintákat keres a tudományos és metafizikai kontextusokban, és a rendszerelmélet irányítási megközelítése arra törekszik, hogy integrált és kiegyensúlyozott egészet érjen el az üzleti életben is. A funkciók magukban foglalják a szervezet általános céljának azonosítását, annak érdekében, hogy különböző elemei egységesen működjenek e cél elérése érdekében, és megértsék a rendszer inputjait és eredményeit szabályozó ciklusokat. Ez az irányítási elmélet különösen hatékony ahhoz, hogy felismerje és kihasználja a vállalat által követett sajátos mintákat.
