A szabad kereskedelem a legtisztább formája olyan kereskedelempolitika, amely lehetővé teszi a részt vevő országoknak, hogy egymással kereskedjenek anélkül, hogy kormányaik a behozatalra vonatkozó díjszabást szabnának ki, vagy bármilyen exporttámogatást biztosítanak. Lényegében a szabadkereskedelmi megállapodásban (FTA) szereplő kormányok megállapodnak abban, hogy nem támogatják saját iparágaikat, amelyek árukat vagy szolgáltatásokat importálnak vagy exportálnak, hogy előnyben részesítsék a többi érintett országot, ugyanakkor egyetértenek abban, hogy a vállalkozásokra nem korlátozzák a másikat nemzetek.
A szabad kereskedelem előnyei
A szabadkereskedelmi megállapodásoknak számos előnye van. A szabadkereskedelmi megállapodások megkönnyítik a befektetők számára a határokon átnyúló befektetéseket. Csökkentik továbbá a megállapodásban szereplő országokban importáló vagy exportáló vállalatok költségeit is. A szabadkereskedelmi megállapodások felhasználhatók a szerzői jogok, védjegyek, szabadalmak és egyéb védelem elősegítésére is szellemi tulajdonjogok az érintett országbeli egyének és üzleti egységek t Az Egyesült Államok kormánya a szabadkereskedelmi megállapodásokat is használta a jogállamiság előmozdítására a fejlődő tagállamokban. A remény az, hogy a fejlődő ország hajlandó lesz megfelelni a nemzetközi szabványoknak, mert nem akarja elveszteni egy szabadkereskedelmi megállapodást.
A szabadkereskedelmi megállapodások másik lehetséges előnye, hogy a külföldi árukhoz és szolgáltatásokhoz való könnyű hozzáférés több lehetőséget kínál a fogyasztóknak. Bizonyos esetekben ez lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy magasabb minőségű terméket vagy szolgáltatást kapjanak. Lehetővé teszi számukra, hogy ugyanazon árukat alacsonyabb áron vásárolhassák, akár a termék olcsóbb külföldi változatának megvásárlásával, akár azért, mert a hazai gyártók csökkentik az árakat, hogy versenyképesek maradjanak.
A szabad kereskedelem hátrányai
Míg a szabad kereskedelem előnyei vannak, vannak hátrányok is. Egyesek azzal érvelnek, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások természeténél fogva előnyben részesítik az erősebb, virágzóbb országokat és károsítják a fejlődő országokat. Például a kritikusok azt sugallják, hogy a fejlődő országokban a kisvállalkozások nehezen versenyezhetnek olyan gazdaságokkal, amelyek hasonló termékeket termelnek gazdaságilag biztonságosabb országokban. Mások azt állítják, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások kárt okoznak a hazai iparnak és a munkavállalóknak, mivel a vállalkozások úgy döntenek, hogy a termelést olyan országokba ruházzák ki, ahol a munkaerő és egyéb költségek sokkal olcsóbbak, ami elvonja a hazai munkahelyeket és a gazdasági fejlődést. Még mások azt sugallják, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások nagyobb aránytalanságot eredményeznek az összes érintett nemzet gazdagságában, alapvetően lehetővé téve, hogy a gazdagok gazdagodjanak, miközben a szegények szegényebbé válnak, és csökkentik a kisebb üzleti vállalkozások lehetőségeit.
Példák a szabadkereskedelmi megállapodásokra
Példák a szabadkereskedelmi megállapodásokra:
- NAFTA. Az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodás.
- EU-ban. Minden Európai Unió tagállamának várhatóan szabadkereskedelmi megállapodásokat kötnek valamennyi többi tagállammal. Az EU tárgyalásokat folytat az EU és a nem tagországok közötti szabadkereskedelmi megállapodásokról is.
- ASEAN. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége 1967-ben létrejött szabadkereskedelmi megállapodás Thaiföld, Szingapúr, Fülöp-szigetek, Indonézia és Malajzia között. Brunei, Laosz, Burma, Vietnam és Kambodzsa azóta csatlakozott az ASEAN-hoz.
- Mercosur. A Mercosur egy dél-amerikai szabadkereskedelmi megállapodás. Uruguay, Paraguay, Argentína és Brazília 1991-ben alapította meg a Mercosurot. A Mercosur számos „társult országot” foglal magában, amelyek nem teljes tagok, de akik csatlakozhatnak a szabadkereskedelmi megállapodásokhoz a tagországokkal.
A Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) azért hozták létre, hogy segítse a nemzetközi kereskedelmi szabályok tárgyalását és létrehozását, valamint a szabad kereskedelem globális szintű előmozdítását. A WTO-t a tagállamok kormányai irányítják.
