A számvitel négy alapvető fázisa van: a pénzügyi adatok rögzítése, osztályozása, összegzése és értelmezése. A kommunikáció nem tekinthető hivatalosan az egyik számviteli szakasznak, de ez is döntő lépés. Minden számviteli információt megfelelően elemezni kell a megfelelő felekkel. A számviteli jelentéseket elő kell készíteni és terjeszteni kell, és tartalmaznia kell az alapjövedelem-kimutatást és a mérleget, valamint a kiegészítő információkat, beleértve a számviteli arányokat, diagramokat, grafikonokat és pénzforgalmi kimutatásokat.
Felvétel
A felvétel a könyvelés alapvető fázisa, amelyet könyvelésnek is neveznek. Ebben a szakaszban minden pénzügyi tranzakció szisztematikus és időrendi sorrendben kerül rögzítésre a megfelelő könyvekben vagy adatbázisokban. A számviteli felvevők a pénzügyi kimutatások elkészítésében részt vevő dokumentumok és könyvek. A számviteli felvevők közé tartoznak az eszközök, kötelezettségek, folyóiratok, folyóiratok és egyéb igazoló dokumentumok, például számlák és csekkek.
osztályozó
A könyvelés besorolási fázisa a hasonló nevek, kategóriák vagy fiókok szerinti hasonló tételeket rendezi és csoportosítja. Ez a szakasz a rögzített adatok szisztematikus elemzését használja, amelyben minden tranzakció egy helyen van csoportosítva. Például az „utazási költségek” olyan kategória lehet, amelyet a könyvelők a vállalati utazás költségeinek osztályozására használnak. A „főkönyvi” kifejezés arra a könyvre utal, amelyben az osztályozásokat rögzítik.
Összegezve
A számvitel összefoglaló fázisa az adatok összevonását jelenti minden egyes beszámolási időszak után, mint például egy hónap, negyedév vagy év. Az adatokat olyan módon kell bemutatni, amelyet a számviteli kimutatások külső és belső felhasználói könnyen érthetnek és használhatnak. A szöveges adatok kiegészítésére gyakran használatos grafikonok és egyéb vizuális elemek.
Tolmácsok
A pénzügyi adatok elemzésével kapcsolatos számviteli folyamat értelmezési fázisa, és a döntéshozatal kritikus eszköze. Ez a végső funkció a felvett adatokat oly módon értelmezi, hogy a végfelhasználók érdemi döntéseket hozhassanak az üzleti vagy személyes számla pénzügyi feltételeiről, valamint az üzleti tevékenység nyereségességéről. Ezeket az adatokat ezután a jövőbeli tervek és keretrendszerek kidolgozására használják a pénzügyi tervek végrehajtására.
