A munkavállalók kártérítési biztosítási politikája a munkavállalók projektjeinek tervezése, ha sérülést szenvednek. Egy független vállalkozó nem alkalmazott. Egy független vállalkozót bérlő vállalkozásnak nem kell a munkavállalók kártalanítási biztosítását független szerződő felek nevében viselni. Fontos megjegyezni, hogy a munkavállaló és a független vállalkozó közötti különbség biztosítja, hogy a kormány nem dönti el, hogy a független vállalkozók végül alkalmazottak-e, ami hatalmas bírságokat és szankciókat eredményez a munkáltatónak.
Szankciók és bírságok
A szövetségi kormány szigorú iránymutatásokat tartalmaz annak ellenőrzésére, hogy egy független vállalkozó ténylegesen alkalmazott-e. Egy olyan vállalkozást, aki egy független vállalkozót bérel, aki később a kormány - állami vagy szövetségi - ellenőrzés során alkalmazottnak minősül, vissza kell fizetnie az adókat; túlóra-fizetés, ha felmerül; és szankciók, hogy valaki független vállalkozóként minősüljön, amikor valóban alkalmazott volt. Ez a vállalat üzleti gyakorlatának fokozott felügyeletét és folyamatos ellenőrzését eredményezi több éven keresztül a független vállalkozók felvételére vonatkozó politikája tekintetében.
A litmus teszt
A szövetségi kormány által a független vállalkozó és a munkavállaló közötti különbség megállapítására használt általános hüvelykujj az, hogy a vállalat hogyan kezeli a kettőt; az önálló vállalkozót bérlő ügyfelek az önálló vállalkozó munkájának eredményét irányíthatják, de nem azt, hogy a független szerződő fél hogyan és hogyan fejezi be a munkát. Ha a vállalat elmondhatja a munkavállalónak, hogy mit tegyen, és hogyan kell csinálni, a kormány úgy véli, hogy a munkavállaló munkavállaló. Ebben az esetben a munkavállaló fizetésre és munkavállalói bánásmódra van szükség, amely magában foglalja a munkavállalók kártérítési fedezetét és a többi munkavállaló rendelkezésére álló azonos juttatásokat.
Egyéb tényezők
A független vállalkozó és a vállalat közötti kapcsolatban figyelembe veendő egyéb tényezők az, hogy hogyan alakítják ki a kettő közötti pénzügyi megállapodást. Ha a munkavállaló munkájának szempontjait a vállalat ellenőrzi, beleértve azt is, hogy a munkavállaló megtéríti-e a költségeket, és a vállalat munkaterületet, eszközöket és kellékeket nyújt, akkor a munkavállaló nem munkavállaló, hanem független vállalkozó. Ebben a helyzetben a munkavállalót a munkavállalók kártérítési biztosításával kell fedezni.
Független vállalkozói besorolás
A Belső Bevételi Szolgálat szabályai szerint a független vállalkozó képes irányítani, hogy milyen munkát végez, hogyan fejezi be, és milyen időszakokban dolgozik - nem a munkáltató. Az önálló vállalkozó az adó visszatartása nélkül teljesített munkáért fizet. A független vállalkozók teljes mértékben felelősek saját adók, kellékek, anyagok fizetéséért és saját munkaterületükről. Képesnek kell lenniük arra, hogy saját ütemtervükön dolgozzanak, nem pedig egy vállalat által diktált módon. A társaságnak azonban az adóév végén 1099 adóbevallást kell biztosítania a független vállalkozónak, amely az adóév során a független vállalkozónak kifizetett teljes összeget jelzi.
