A munkaértékelés olyan módszeres módszer, amellyel a kompenzációs szakemberek összehasonlítják a munkahelyeket, hogy meghatározzák a belsőleg méltányos és külsőleg versenyképes fizetési rátákat. A pontmódszer egy széles körben alkalmazott technika, amelyben a munkához fontos tényezők számszerűsíthetők.
Kompenzálható tényezők
A munkaértékelő elemző azzal kezdődik, hogy meghatározza a kiértékelhető tényezőket, amelyek közösek az értékelendő munkahelyeken. Ezek olyan kategóriákba sorolhatók, mint a készség, a felelősség, az erőfeszítés és a munkakörülmények, mindegyikben több alfaktor. Például a „készség” kategória tapasztalatokra, oktatásra és képességekre osztható.
Pontok hozzárendelése
Az elemző minden egyes tényezőt feloszt a szintekre, és meghatározza és hozzárendeli a pontokat mindegyikhez. Például a „tapasztalat” tényezőt 5 szintre tudta meghatározni, az alábbi pontok szerint: Nincs tapasztalat (belépési szint) = 10 pont 1-3 éves tapasztalat = 30 pont 4-6 éves tapasztalat = 50 pont 7-10 éves tapasztalat = 75 pont Több mint 10 éves tapasztalat = 100 pont
A munkaértékelő elemző továbbra is meghatározza és hozzárendeli a pontokat az összes kompenzálható tényezőhöz, és a szintek közötti különbségeket a szintek között osztja el. Például az „oktatás” tényező esetében az „egyes középiskola” és a „néhány főiskola” közötti értékkülönbség sokkal kisebb lehet, mint a „néhány főiskola” és az „egyetemi diploma” közötti értékkülönbség, így számolva a pontot terjedését. Néhány középiskola = 5 pont Középiskolai végzettség = 15 pont Néhány főiskola = 20 pont Alapképzés = 60 pont Végzettség = 100 pont
súlyozás
Amint ezt az összes kiegyenlíthető tényezőt elvégezzük, az elemző megvizsgálja az egyéni feladatokat, hogy meghatározza, hogy mely tényezők a legfontosabbak, és hozzárendelnek súlyokat ezekhez a kategóriákhoz.
Például, ha egy irodavezető pozíciója négy-hat éves tapasztalatot igényel, akkor ez a tényező 50 pontos előzetes értéke lenne. Ha azonban a legfontosabb tényezők közé tartozik a tapasztalat, akkor 1,5-re lehet súlyozni, így az irodai vezető munkatapasztalatának végső értéke 75 (50 pont x 1,5 súlyozási tényező = 75). Ha az irodavezető munkája a főiskolai végzettséggel rendelkező oktatási szintet igényli, de az oktatás kevésbé fontos, kisebb súlyszámmal, például 0,75-rel súlyozható, ami az oktatásra 45 értéket eredményez (60 pont x 0,75 súlyozási tényező = 40). Az elemző addig folytatódik, amíg az összes tényezőt az irodavezető munkájához nem értékelték.
A Job kategorizálása
Az utolsó lépésben a munkaértékelő elemző összeadja az irodai vezető munkapontjainak pontjait, és más hasonló munkakörökkel rendelkező munkákkal csoportosítja. Ez a csoport végül a munkabér-besorolási fokozatává válik, biztosítva, hogy az egyenlőtlen munkahelyek is összehasonlíthatók legyenek.
Előnyök és hátrányok
Bár bonyolult és szükségessé teheti a vezetés részvételét, a feladatértékelés pontmódszerének elvégzése után könnyen használható, és nem valószínű, hogy gyakori frissítésre van szükség. A közös munkahelyek külső pontértékelése széles körben elérhető.
