Az üzleti világban két általános szervezeti struktúra van kialakítva, amelyek az egyéni valós forgatókönyvekhez igazodnak. Ezek közül az első a hagyományos felülről lefelé irányuló hierarchia. A második, kevésbé gyakori a nyugati világban az egalitárius, decentralizált hatalmi megközelítésen alapuló kooperatív modell. A látszólag logikátlan dichotómiában a nyugati világ, amely a demokrácia politikai alapjaival büszkélkedhet, leggyakrabban olyan üzleti vezetői központosított formát használ, amely a demokratikus eszmékkel ellentétben működik.
A hagyományos felülről lefelé tartó struktúrák erősségei és gyengeségei
A hagyományos felülről lefelé épülő struktúrák előnyöket jelentenek a rövid távú helyi üzleti döntésekben, ahol egy magasan képzett személy képes a munka áramlását a leghatékonyabban irányítani.Ahogy a felülről lefelé irányuló szervezeti struktúrák egyre nagyobbak, az adminisztráció egyre nehezebb feladat, végső soron a felsőbb szintű parancsnokok számára a középvezetői feladatok kibővítése a feladatok átruházása érdekében. A felülről lefelé mutató rendszer egyik legfontosabb erőssége, hogy képes megőrizni és közvetíteni a tehetséges vezetők üzleti elképzeléseit. A hagyományos felülről lefelé mutató struktúra egyik gyengesége, hogy a középvezetés végül meglehetősen nagy növekedést okozhat, és a bevételek jelentős részét felhasználhatja. A felülről lefelé irányuló struktúrákban az alacsony szintű munkavállalók képességei és lehetőségei néha fel nem használtak vagy észrevétlenek, mivel a szigorú szabályok inkább a kreatív gondolkodásra helyezik a hangsúlyt.
A szövetkezetek erősségei és gyengeségei
A szövetkezetek olyan üzleti szervezetek, amelyek a résztvevő tagok között osztoznak. A szövetkezet tagjai vagy teljesen egyenlőek, vagy magas szintű vezetéssel rendelkeznek, a legtöbb esetben önvezető alkalmazottak és csapatok. A kooperatív üzleti modell egyik legfontosabb előnye, hogy a munkavállalók nagyobb valószínűséggel önirányítással rendelkeznek, vagyis nem igényelnek annyi középvezetőt, hogy ugyanazokat a végeredményeket érjék el. A szövetkezeteknek közvetlen profitmegosztási rendszereik is vannak, bár a nyereségmegosztás mértéke változó; az ideális profit-megosztási szövetkezetben a munkavállalók a motivált extra jövedelemszerződésben rejlik, amely a sikeres önirányítással együtt jár. A szövetkezetek hátránya, hogy nehéz lehet számukra, hogy gyorsan reagáljanak a változó helyzetekre, mivel a legtöbb jelentős szervezeti változást a szavazás útján kell meghozni, hogy a többséget a végrehajtás előtt megerősítsék.
A vezetői stílusok hatása a szervezeti erőre és struktúrára
Azoknak a vezetőknek, akik jobban integrálódnak egy új vállalatba, azonosítaniuk kell a vállalat jelenlegi létező szervezeti felépítését, valamint azonosítaniuk kell a saját vezetői stílusukat. A vezetők, akik úgy találják, hogy személyes vezetői stílusuk nem egyeznek meg a szervezet általános struktúrájával, nem feltétlenül összeegyeztethetetlenek a szervezetgel; például a hiteles, felülről lefelé vezető vezetők a szövetkezeteken belül hasznos bizottsági vezetők lehetnek. Ezzel ellentétben a vezetők, akik konszenzussal kívánnak működni, jól működhetnek egy top-down szervezet szervezeti egységeiben, ahol a lágyabb kezű megközelítés a munkavállalók jobb menedzsment kölcsönhatását eredményezi, például az emberi erőforrásokat.
Hogyan befolyásolja a szervezeti modell gyengeségeit a nyereségesség
Úgy tűnik, hogy a szervezeti struktúra hiányosságainak kezelése enyhén negatív hatást gyakorol az általános keresetre; a problémaelemző bizottságok és a bizottsági ajánlásokkal kapcsolatos intézkedések tényleges költségei azonban nem teljes mértékben kapcsolódnak az elkerült válság értékéhez. Az egyik példa lehet egy olyan szervezet, amelynek erős centralizált vezetése úgy dönt, hogy új regionális vezetői pozíciót kell létrehoznia, ami végső soron nagyobb helyi elszámoltathatóságot eredményez, és ezért nagyobb mértékben követi a középszintű felügyeleti személyzet szervezeti iránymutatásait; ennek az eredménynek elméletileg pozitív hatással kell lennie a jövedelemre. Egy másik példa arra, hogy a szervezeti gyengeségek kezelése milyen hatást gyakorol a nyereségre, olyan szövetkezeti szervezet lenne, amely meghatározza a felügyelő bizottság szükségességét és szavazatát azon tagok azonosítására és fegyelmezésére, akik rossz döntéseket hoznak, amelyek károsítják a vállalat jövedelmezőségét; ez csökkenti a szövetkezeti szervezettel kapcsolatos általános szabályozási hiányosságok negatív mellékhatásait.
