A munkanélküli ellátásokat nem a munkavállalók, hanem azok a vállalatok finanszírozzák, amelyeknek munkáját végzik. A munkáltatók fizetnek mind az állami, mind a szövetségi adót az egyes munkavállalóknak fizetett bérek egy részének. Amikor egy korábbi munkavállaló munkanélküliségi kérelmet nyújt be, úgy határoz, hogy a munkáltató fizetendő-e. Az adóköteles munkáltató az, akinek munkanélküliségi számlájára a jogosult volt munkavállalóknak nyújtott juttatások vonatkoznak.
A terhelhetőségi határozat
Ha a munkanélküli-ellátásokra vonatkozó egyedi dokumentumok háromféle döntést igényelnek. Két döntést kell hozni az egyénnek az ellátásokra való jogosultságával kapcsolatban. A monetáris támogathatóságot egy meghatározott bázisidőszakban szerzett bér határozza meg. A nem monetáris jogosultság azon az okon alapul, hogy az egyén elválik a munkáltatótól. Emellett a kérelmezőnek meg kell felelnie bizonyos követelményeknek, beleértve a munkaképességet, a rendelkezésre állást és a munkakeresés követelményét.
A harmadik határozat annak meghatározása, hogy a munkáltató fizetendő-e a fizetett juttatásokért. Az adózhatóságról szóló döntések nem határozzák meg, hogy az egyén részesül-e az ellátásban. A megfizethetőségi határozat csak azt határozza meg, hogy a munkáltató fizetendő-e a fizetett juttatásokért, vagy hogy a díjakat a Tröszt Alap fedezi-e, és így minden munkáltató járulékaiból fizetnek.
Kétféle terhelhetőség
A munkaügyi állami osztályoknak két lehetősége van a munkanélküliségi költségekért felelős munkáltatók megtartására:
Az egyik az adómódszer, amelyben a munkáltatók többsége munkanélküliségi adót fizet a cégtörténet által meghatározott arány alapján, ideértve a benyújtott követeléseket és a szükséges adók kifizetésének időszerűségét. E terv szerint minimális befizetés vonatkozik, és az adókat legfeljebb egy felső határt szabják meg. Az egyes munkáltatókra vonatkozó árak a cégtörténet alapján évente változhatnak. A másik módszer a visszatérítési módszer. E terv szerint a társaságnak nem kell adót fizetnie, hanem visszatérítenie kell az Állami Munkaügyi Minisztériumnak, ha az egykori munkavállalónak juttatják a juttatásokat. E terv szerint a munkáltató a juttatások teljes költségét maximálisan fedezi.
Főbb bázis munkáltató
Ha egyéni irat kereslet a munkanélküli ellátásokra, akkor egy "bázisidőszak" jön létre. A juttatások a bázisidőszakban szerzett béreken alapulnak. A "jelentős bázis" munkáltató az a munkaadó, amely a bázisidőszak során a legtöbbet fizette a kérelmezőnek. Ez az időszak magában foglalhatja az utolsó öt naptári negyedév első négyét vagy az igénylést megelőző négy utolsó negyedet. Ez a fő munkáltató, aki a korábbi alkalmazottaknak fizetett juttatásokért fizethető.
Hogyan határozzák meg a terhelhetőséget
Ha a munkavállalót a munkáltatótól nem saját hibájával választják el, a munkáltatót általában megfizethetőnek kell tekinteni. Bizonyos körülmények azonban azt eredményezik, hogy a vállalat nem fizethető. E körülmények némelyike a következőket tartalmazza: a munkavállalót a munkával kapcsolatos visszaélésekért mentesítették; a munkavállaló önkéntesen hagyott jó ok nélkül; az elkülönítés természeti katasztrófa következménye; a munkavállaló részmunkaidős álláshelyet hagyott olyan pozícióra, amely ésszerűen várhatóan növeli a béreket.
