A multinacionális vállalatok két ellentétes erővel szembesülnek a szervezetük struktúrájának kialakításakor. A megkülönböztetés szükségességével szembesülnek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy a helyi piacokon specializálódjanak és versenyképesek legyenek. Szintén szembesülnek az integráció szükségességével. Az elfogadott struktúráknak ezért egyensúlyt kell találniuk az ellentétes igények között, és a stratégiailag is igazodniuk kell ahhoz, hogy a vállalat fejlődjön. A multinacionális vállalatok ezért számos strukturális permutációt alakítottak ki az üzleti igényeiknek megfelelően.
Leányi modell
A külföldi leányvállalatok birtoklása a multinacionális vállalat egyik legalapvetőbb szerkezeti modellje. A leányvállalatok önálló egységek, amelyek saját működési, pénzügyi és humánerőforrás-funkciókkal rendelkeznek. Így a külföldi leányvállalatok önállóak, lehetővé téve számukra, hogy reagáljanak a helyi versenyfeltételekre, és helyi szinten reagálni képes stratégiákat dolgozzanak ki.Ennek a modellnek a legnagyobb hátránya azonban a stratégiai döntések decentralizálása, ami megnehezíti az egységes megközelítést a globális versenytámadások ellen.
Termékosztály
A multinacionális vállalat szervezeti felépítése ebben az esetben a termékportfólió alapján alakul ki. Minden terméknek van egy saját divíziója, amely felelős az adott termék gyártásáért, marketingjéért, finanszírozásáért és általános stratégiájáért világszerte. A termék szervezeti felépítése lehetővé teszi a multinacionális cég számára, hogy ne vesszen ki eredménytelen termékosztályokat. Ennek a megosztott struktúrának a legnagyobb hátránya az integrált hálózatok hiánya, amelyek növelhetik az országok közötti erőfeszítések megkettőzését.
Területi osztály
Az ezt a modellt használó szervezet ismét megosztott jellegű, és az osztályok a földrajzi területen alapulnak. Minden földrajzi régió felelős a régióban értékesített összes termékért. Ezért az adott régió minden funkcionális egysége, azaz a pénzügy, a műveletek és a humán erőforrás a földrajzi régió felelőssége. Ez a struktúra lehetővé teszi a vállalat számára, hogy értékelje a legjövedelmezőbb földrajzi piacokat. A kommunikációs problémák, a belső konfliktusok és a költségek megkettőzése azonban továbbra is problémát jelent.
Funkcionális struktúra
Az olyan funkciók, mint a pénzügy, a műveletek, a marketing és az emberi erőforrások meghatározzák a multinacionális vállalat szerkezetét ebben a modellben. Például az összes termelési személyzet világszerte dolgozik a termelési osztály által meghatározott paraméterekkel. Ennek a szerkezetnek az az előnye, hogy nagyobb fokú specializáció van a szervezeti egységeken belül és szabványosabb folyamatok a globális hálózaton. A hátrányok közé tartozik az interdiszteres kommunikáció és a hálózatépítés hiánya, amely hozzájárul a szervezeten belüli nagyobb merevséghez.
Mátrixszerkezet
A mátrix szervezeti felépítése átfedés a funkcionális és a megosztott struktúrák között. A struktúrát kettős jelentési kapcsolatok jellemzik, amelyekben a munkavállalók jelentik mind a funkcionális vezetőnek, mind a megosztott vezetőnek. A munkaprogramok többfunkciós, többfunkciós, például pénzügyi, műveleti és marketing munkacsoportokat foglalnak magukba. A csapatok tagjai jelentést tesznek a projektmenedzsernek, valamint a pénzügyek, a műveletek és a marketing közvetlen felügyelőinek. Ennek a szerkezetnek az az előnye, hogy több keresztfunkciós kommunikáció van, amely megkönnyíti az innovációt. A döntések is lokalizáltabbak. Azonban a kettős parancssor miatt még több zavar és erő jön létre.
Transznacionális hálózat
A mátrixszerkezet fejlődése a transznacionális hálózathoz vezetett. A hangsúly a horizontális kommunikációra vonatkozik. Az információkat most már központilag használják új technológiák, például a „vállalati erőforrás-tervezés (ERP)” rendszerek segítségével. Ez a struktúra a „tudásalapok” és az információs hálózatok létrehozására összpontosít, amelyek lehetővé teszik a globális integrációt és a helyi reagálást.
