A munkanélküliség természetes aránya a munkanélküliek aránya a munkaerő természetes mozgása miatt, nem pedig a gazdasági instabilitás. Ha a gazdaság lassú vagy bajban van, a munkanélküliség a természetes szint fölé emelkedik. Ez egy fontos gazdasági koncepció, amelyet a Nobel-díjas közgazdászok, Milton Friedman és Edmund Phelps dolgoztak ki az 1960-as évek végén. Valójában a Nobel-díjat nyerték el elsősorban a természetes munkanélküliségi ráta fogalmának kidolgozásáért.
Miért válnak munkanélkülieknek az emberek?
Három fő típusú munkanélküliség van:
- Súrlódó: Az ilyen típusú munkanélküliséget az egészséges munkaerőpiac normál forgalma okozza. A súrlódásmentes munkanélküliek közé tartozhat egy új főiskolai diplomás, aki még nem találta meg a munkát, vagy olyan alkalmazott, aki úgy dönt, hogy helyet hagy, mielőtt máshol találna.
- Szerkezeti: A strukturálisan munkanélküli munkavállalók elavultak, vagy egy másik országban új technológiával vagy olcsóbb munkaerővel helyettesített munkahelyek.
- ciklikus: Ez a fajta munkanélküliség akkor fordul elő, amikor a gazdaság lassul, és a munkavállalókat elbocsátják.
Ha a munkanélküliség súrlódási vagy strukturális okokból következik be, akkor azt természetes állapotban tartják. A ciklikus munkanélküliséget okozó gazdasági ingadozások, mint például a nagy recesszió, nem természeti munkanélküliséget okoznak.
Mi tekinthető természetes aránynak?
Nem igazán lehetséges nulla munkanélküliség. A főiskolai diplomások nem mindig válhatnak azonnal foglalkoztatásra. Az emberek néha egy másik városba költöznek anélkül, hogy először biztosítanák a munkát. A munkavállalóknak időre van szükségük a készségek frissítéséhez. Mindig van egy bizonyos mértékű mozgás a munka világában, ami munkanélküliséget okoz.
Mivel a nulla nem lehetséges - vagy talán még kívánatos is - mondják sok közgazdász - az ideális munkanélküliségi ráta a természetes arány. A Federal Reserve a természetes árfolyamot 4,5 és 5 százalék között teszi ki. 2017-ben a Kongresszusi Költségvetési Hivatal becslése szerint a munkanélküliségi ráta 4,7 százalékra tehető, ami a "természetes" helyszínen van. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság jól működik, és a munkahelyek rendelkezésre állnak.
A közelmúltban bekövetkezett nagy recesszió során a teljes munkanélküliség 2009 októberében 10 százalékot ért el. Ebben az időszakban, 2009-től 2012-ig, a természetes arány 4,9-ről 5,5% -ra emelkedett. Ahogy a legtöbbünk emlékeztet, a gazdaság nem volt jó, és a magas munkanélküliségi ráta ezt tükrözi.
Hogyan számítják ki a természetes árfolyamot?
A teljes munkanélküliségi rátát úgy számítják ki, hogy a munkanélküliek számát (U) a munkaerő teljes létszámával (LF) osztják. A munkaerő magában foglalja a munkaképes korú felnőtteket is, akik foglalkoztatni szeretnének.
U ÷ LF = A teljes munkanélküliség
A természetes ráta kiszámításához először adjunk hozzá a súrlódásmentes munkanélküliek számát vagy a strukturálisan munkanélküliek számát (SU), majd ezt a számot a teljes munkaerőre osztjuk.
(FU + SU) ÷ LF = Természetes munkanélküliségi ráta
Miért fontos ez a szám?
A munkanélküliség befolyásolja az inflációt. Amikor a foglalkoztatás természetes arányban van, az infláció stabilnak tekinthető. A Federal Reserve ezt a számot komolyan veszi, és ennek megfelelően módosítja a kamatlábakat. Tehát, a következő alkalommal, amikor a kamatláb csökkentéséről vagy megnövekedéséről hallunk, tudjuk, hogy valaki a Fednél elfoglalja a munkanélküliség természetes arányának kiszámítását és az adott szám alapján előrejelzéseket.
