Az export által vezérelt növekedést folytató nemzet a külföldön értékesített áruk előállításával igyekszik bővíteni gazdaságát. Ez a stratégia sikeresen végrehajtja a külföldi pénzáramlást, amelyet az ország felhasználhat a hazai gazdaság megerősítésére és az életszínvonal emelésére. Bár ez a stratégia segített néhány országnak gyorsan fejlődni - például Kínában -, jelentős kockázatokkal jár.
A külföldi piacoktól való függőség
Az export által vezérelt növekedés elérése érdekében az országnak először meg kell tennie valamit, amit egy másik országban az emberek vásárolni akarnak, így a stratégia nagymértékben függ a külföldi kereslettől. Ez nagymértékben függ attól, hogy van-e belépés a külföldi piacokra, ahol ez a kereslet létezik. Egy országnak terveznie kell egy millió autó gyártását exportra, de ez a terv csak akkor működik, ha más országokban az emberek vásárolni szeretnének egy millió autót - és csak abban az esetben, ha ezen országok kormányai importadók nélkül engedélyezik az autókat olyan drága, hogy megölik a keresletet.
A hazai prioritások elhanyagolása
Az exportálásra használt termelési kapacitás nem használható fel a hazai igényeknek megfelelően. A magasan fejlett gazdaságok mind az exportra, mind a belföldi fogyasztásra szánt árukat termelnek, és olyan árukat importálnak, amelyek drágábbak (vagy lehetetlenné válnak) az otthoni gyártáshoz.Az exportalapú növekedést kereső országok azonban elsősorban a külföldi fogyasztók igényeihez igazodnak, nem pedig saját termelésükhöz. Mindaddig, amíg a külföldön állandó piac van, és a pénz folyamatosan folyik, ez nem jelent problémát, mivel ez a pénz finanszírozhatja a hazai fejlődést és fizethet az importált termékekért. De ha az exportpiacok zsugorodnak vagy bezárulnak, az ország olyan termelési kapacitással maradhat, amely nem alkalmazható a hazai szükségletekre - egy millió autó, senki sem vezetheti őket.
Bér-elnyomás
A fejlődő országok elsődleges előnye az exportpiacon az olcsó munkaerő, ami alacsonyabb árú termékeket jelent. Az olcsó olcsó pólót olyan országban lehetett gyártani, mint Vietnam vagy Honduras. Ez nem azért van, mert a vietnami vagy a hondurai munkavállalók jobb ingeket készítenek, mint az amerikai munkavállalók, hanem azért, mert a fizetésük annyira kevésbé költséges, hogy a póló cég olcsóbb, ha ott ingeket készít, és eljuttatja őket az Egyesült Államokba. Az export által vezérelt növekedés fenntartásához tehát egy országnak meg kell tartania a munkaerőköltségeket, hogy exportja továbbra is versenyképes maradjon. Ez a bérnövekedést megfékezheti, és az ország népét nem élvezheti az export által vezérelt növekedésből származó jólétnek.
Korlátozott lehetőség és fenntarthatóság
Az export az, amit a közgazdászok nulla összegű játéknak neveznek. Minden egyes ország által exportált elemet egy másik importál. Ha minden ország exportra törekszik, akkor a növekedés lehetetlenné válik, mert senki nem fog importálni. Ez hatékonyan korlátozza azoknak az országoknak a számát, amelyeknél az export által vezérelt növekedés egyszerre életképes lehetőség. Az export által vezérelt növekedés nem is hosszú távú stratégia. Az országok gazdasági növekedést akarnak, így növelhetik az életszínvonalat, ami magasabb béreket jelent, ami csökkenti az olcsó munkaerő-előnyöket az exportpiacokon. A termelés világszerte halad az olcsóbb munkaerő keresésére. A kérdés az, hogy az ország politikai és üzleti vezetése elég bölcs volna-e ahhoz, hogy az exportból származó pénzt felhasználhassa a gazdaság fejlesztése érdekében, így kevésbé függ az exporttól, és így a bérek és az életszínvonal emelkedhetnek anélkül, hogy megrepedné a gazdaságot.
