A fix árfolyamrendszerek a 20. század első felében gyakoriak voltak. A kormányok erősen támogatták őket, mivel tévesen hitték, hogy három kulcsfontosságú előnyt kínálnak. Először is csökkentenék a spekulatív tőkeáramlás kockázatát, amely destabilizálhatja a gazdaságot. Másodszor, az infláció elkerülése érdekében nagyobb fegyelmet vezetnek be a hazai politikákra. Harmadszor, kiküszöbölnék az árfolyamkockázatot, és ezáltal elősegítik a nemzetközi kereskedelmet.
Spekulatív tőkeáramlás
Úgy vélték, hogy a spekuláció elkerülhetetlenül megterhelhetetlen volatilitást eredményez és destabilizálja a rugalmas vagy szabadon változó árfolyamot. Ez káros lenne a kis gazdaságok számára, amelyek magas szintű nemzetközi kereskedelemre támaszkodtak.
Több fegyelmi gazdaságpolitika
A fix árfolyamrendszerben az ország magas inflációja a tengerentúli vásárlókat magasabb áron fizeti az ország exportjával szemben. Ezáltal az ország versenyképes ágazata kevésbé versenyképes. Az export gyengül és az import erősödik.Ezek a kettős nyomások rontják a fizetési pozíciók egyensúlyát, mivel a gazdaság kevésbé versenyképes a tengerentúli országokhoz képest, ami munkanélküliséghez vezet. Ezek az erők azt hitték, hogy nyomást gyakorolnak a kormányokra az inflációellenes politikák végrehajtására.
Nincs árfolyamkockázat
A fix árfolyam eltávolítja az árfolyamváltozás kockázatát. Úgy vélték, hogy ennek a kockázatnak a hiánya a nemzetközi kereskedelem és a tőkeáramlás előnye.
A háború utáni újraértékelés
A II. Világháborút közvetlenül követő évtizedekben a fix árfolyamok előnyei kevésbé erősnek bizonyultak, mint korábban feltételezték. Ezenfelül a különböző elméleti fejlemények a fix vagy irányított árfolyamrendszerek helyett inkább szabadon lebegnek, és jobban rávilágítottak a fix árfolyam következő hátrányaira.
Nincs automatikus kiigazítás a fizetési mérlegre Egyenlőség
A fix árfolyam nem javítja automatikusan a fizetési mérleg egyensúlyhiányát. A vezetékes rendszer arra kényszeríti a kormányt, hogy a kamatlábak emelésével és a belföldi kereslet csökkentésével korrigálja az egyensúlyhiányt. Ez korlátozza a hazai gazdaságpolitikákat a munkanélküliségre és az inflációra összpontosítva. Ezzel szemben a lebegő árfolyam felszabadítja a belföldi politikákat, és automatikusan leértékeli a valutát a külső egyensúlyhiány korrigálására.
A nagy devizatartalékok követelménye
A fix árfolyam a kormánytól jelentős értéket tart fenn devizatartalékként. Ezeknek a tartalékoknak lehetősége van az elmaradt pénzügyi megtérülés formájában.
Inherens instabilitás
A fix kamatlábak nem harmonizálják automatikusan a különböző országonként eltérő nemzeti gazdaságpolitikákat. Például a magas inflációs országok versenyképesek lesznek az alacsony inflációjú országokkal szemben. Ez spekulációkat teremt egy egyszeri leértékelésre, ami nyomást gyakorol a kormányra, hogy leértékelje.
