A szinte minden közepes és nagyvállalatnál alkalmazott szervezeti és irányítási struktúrák ma vagy a top-down megközelítéssel, vagy az alulról felfelé irányuló megközelítéssel követik vagy szorosan illeszkednek egymáshoz. Mint te gyanítod, ezek a két irányítási és szervezeti megközelítés ellentétes.
Top-Down vs. Bottom-Up
A felülről lefelé irányuló megközelítésben a stratégiai irányvonal, a politika és a tervezés a vállalat legmagasabb szintjén vagy annak alatt van. Például egy vállalat igazgatótanácsa stratégiai tervek formájában alakíthatja ki és elviheti elvárásait. A stratégiai tervek alapján a vállalatvezetés kidolgozza a stratégiai célok eléréséhez szükséges politikákat és cselekvési terveket, és továbbítja azokat a vezetésnek és a felügyelőknek. Az alulról felfelé irányuló szervezeti megközelítésben a vállalat politikáit, terveit és irányait a vállalat minden szintjéről származó ötletekből, javaslatokból és megoldásokból alakítja ki, bevonva a munkavállalók részvételét a döntéshozatalba, a problémamegoldásba és a stratégiai tervezésbe.
A Top-Down szervezet
A felülről lefelé irányító megközelítés gyakrabban fordul elő olyan mélyebb vagy vertikálisabb szervezeteknél, amelyek egy bizonyos termékcsaládot vagy szolgáltatást állítanak elő, amely nem változik jelentősen a futástól függően, például egy autó vagy hűtőszekrény. Másrészt az alulról felfelé irányuló szervezet hajlamosabb a struktúrában, a legtöbb vagy minden alkalmazott egy vagy több felső szintű vezetőnek jelent. Az alulról felfelé irányuló megközelítés közös azoknak a vállalatoknak, amelyek olyan termékeket állítanak elő, amelyek nagyfokú kreativitással és rugalmassággal rendelkeznek, mint például a szoftverek, weboldalak vagy egyedi tervezésű termékek. A top-down szervezetben a vállalat politikája és stratégiai céljai a vállalat legmagasabb szintjétől, akár az igazgatótanácstól, akár a vállalat vezérigazgatójától (vezérigazgatótól) származnak. A következő szinten le a stratégiai célokat, amelyek tipikusan részletezik a stratégiai tervezők számára a jövőbeli víziót, taktikai tervekké alakítják. A taktikai terv meghatározza az egyes szervezeti egységek (pl. Műveletek, értékesítés stb.) Által a meghatározott stratégiai célok eléréséhez szükséges konkrét méréseket és szervezeti változásokat. A taktikai terveket ezután a vállalat működési egységei (pl. Gyártás, beszerzés stb.) Működési tervei szerint bontják. Az operatív tervek alapján minden egyes vonalfelügyelő vagy előadó meghatározhatja a működési egység sajátos céljait, kvótáit és termelékenységi céljait (pl. Fúrás, burkolás stb.).
Előnyök és hátrányok
A top-down menedzsment-megközelítés előnye, hogy a vállalat irányítása és tevékenységei a célok és célok meghatározott halmazára összpontosítanak, és mivel a vállalat összes működési terve a stratégiai tervből származik, könnyebb azonosítani és javítsa ki a tervek teljesítésének gyenge pontjait. Ennek a megközelítésnek a hátránya, hogy a szervezetnek nem lesz képes az alkalmazottak tudásából és tapasztalatából az alacsonyabb szinteken megvalósítani vagy hasznot húzni.
Top-Down használatban
Ha egy vállalat ugyanolyan típusú termékeket állít elő, vagy ugyanazokat az alapvető szolgáltatásokat biztosítja következetesen, akkor a top-down menedzsment megközelítés valószínűleg már létezik. Mivel a vállalat struktúrája, alkalmazási köre és alkalmazottak száma tekintetében egyre nagyobb mértékben nő, vagy már valamilyen formában felülről lefelé irányító megközelítés, vagy folyamatban van egy felülről lefelé mutató formában történő megváltoztatása. Sok vállalat fejlesztette ki a top-down menedzsment megközelítést egy hibriddé, amely az alulról felfelé építkező elveket alkalmazza a szervezeti struktúra alacsonyabb szintjeire.
