A vállalat típusától függően különböző értékcsökkenési módok léphetnek fel a vállalat eszközértékének meghatározásához. Előnyösebb lehet, ha a berendezést a használat előtt korábban leértékeljük, egy időben, vagy közelebb a várható használat végéhez. A vállalat meghatározhatja a legjobb módszert az értékcsökkenési ráfordításnak a jövedelem ellentételezésére oly módon, hogy a legjobban lehetővé tegye az üzletág növekedését.
Mentési érték
Amikor teljesen leértékelte egy berendezést vagy egyéb eszközt, a fennmaradó értéket a mentési értéknek nevezik, más néven maradványértékként. Az eszköz továbbra is a számviteli könyveiben marad meg a megtakarítási értéken mindaddig, amíg az üzemben marad, de további értékcsökkenési költségek nem kerülnek elszámolásra a tétel értékével szemben. Ez az érték addig marad, amíg az eszköz tulajdonosa nem veszi ki a jutalékot (például eladásra vagy cserére).
Az értékcsökkenési költségek kiszámításakor meg kell ismernie az eszköz bekerülési értékét (kezdeti könyv szerinti értékét), a használatban lévő időt (az eszköz hasznos élettartamát is), valamint az eszköz megmentési értékét (maradványértékét).
Egyenes vonalú értékcsökkenés
A lineáris értékcsökkenés meglehetősen könnyen kiszámítható. Az értékcsökkenési ráfordítást minden olyan évben, amelyen az elem használatban van, úgy számítják ki, hogy a megtakarítási értéket az eszköz bekerülési értékéből levonják, és ezt az értéket az eszköz várható élettartamával elosztják. A kapott összeget az adott eszköz értékcsökkenési elszámolásaként sorolhatja fel, és az eszköz könyv szerinti értéke a következő évben a számításhoz ezzel a költséggel csökken.
Ez addig folytatódna, amíg az eszköz fennmaradó könyv szerinti értéke megegyezik a megtakarítási értékkel, ekkor az értékcsökkenési költségek már nem érvényesek.
Csökkenő egyenleg és az évek összege
A csökkenő mérleg és az évenkénti értékcsökkenési módszerek lehetővé teszik, hogy a hasznos élettartamban magasabb értékcsökkenési ráfordítást írjon elő egy eszközre.
A csökkenő egyenleg módszer szerint az eszköz könyv szerinti értékét vesszük figyelembe, megszorozzuk az lineáris értékcsökkenési rátával, majd megszorozzuk ezt az összeget a kívánt értékcsökkenéssel, akár 200 százalékkal. Egy ötéves hasznos élettartamú objektum esetében ez lehetővé teszi, hogy az eszköz első évében akár 40% -os értékcsökkenési költséget is elszámoljon, majd ezt követően öt évre évi 20 százalék helyett jelentősen csökkentett összegeket.
Az évenkénti értékcsökkenési módszer szerint a költségeket levonjuk, és levonjuk a mentési értéket, és meg kell szorozni egy töredékgel az értékcsökkenési leírás meghatározásához. A felhasználandó frakció az eszköz hátralévő élettartama (például két év hátralévő) az objektum hasznos éveinek összege (egy ötéves élettartamra példa esetén ez 5 + 4 + 3 + 2 + 1, összesen 15). Ebben a példában az eredmény 2/15 lesz.
Használat szerinti értékcsökkenés
Az eszköz időbeli leértékelődésének alternatívája (egyenes és kettős csökkenésű mérleg módszerekkel) az eszköz tényleges értékcsökkenése.
A mentési érték levonása után a könyv szerinti értékből elosztjuk az eszköz becsült teljes termelését az élettartama alatt. Ezt az összeget ezután megszorozzák az eszköz tényleges termelésével, hogy megállapítsák a felhalmozott értékcsökkenési költséget, ameddig az alkalmazandó lenne, amíg a könyv szerinti érték meg nem haladja a megmentési / maradványértéket.
Ez a számítási módszer értékes lehet olyan esetekben, amikor a termelés többsége később bekövetkezhet az eszköz élettartama alatt.
