A csökkenő hozamok törvénye vagy a változó arányú törvények elismeri, hogy egy vállalat különböző arányban egyesítheti erőforrásait, és még mindig ugyanazt a terméket állíthatja elő. Először minden erőforrás mérsékelt növekedése a termelés megfelelő növekedését eredményezi. A hatás azonban átmeneti, kivéve, ha más források is növekednek.
Termelési tényezők
Bár Auburn Egyetem politikai tudósa, Paul M. Johnson szerint a termelékenység számai a milliókban vannak, a közgazdászok négy széles kategóriába sorolják őket: a termelés tényezői: a munkaerő, a tőke, a föld és a vállalkozói szellem. Ezek az erőforrások létfontosságúak az áruk és szolgáltatások előállításához.
Marginal produktivitás
A Johnson a marginális termelékenységet "a kimenet értékének növekedésével határozza meg, amely az adott bemenet egy további egységének hozzáadásával állítható elő, miközben más bemenetek állandóak." A Johnson által hivatkozott inputok a termelési tényezők. A növekedésnek meg kell felelnie a termelékenység növekedésének, és így a jövedelemnek.
A marginális megtérülés csökkenése
Csökkenő marginális megtérülés akkor következik be, amikor a termelés egy tényezőjének növekedése, míg a többiek állandóak maradnak, egyre kevesebb termelékenységet eredményeznek. A Melbourne-i Üzleti Iskola példaként szolgál egy olyan gyárat, amely további munkásokat bérel - munkaerő -, de nem változtat a tőke, a föld vagy a vállalkozói szellemben. Ha továbbra is bérel, akkor minden további munkavállaló kevesebb termelést fog termelni, mint az előtte lévő munkavállaló, mivel a munkaerőigényű erőforrások hiányosak lesznek. Az iskola megállapítja, hogy különbség van a csökkenő marginális hozamok és a csökkenő hozamok között, ahol a további munkavállalók ténylegesen csökkentik a termelést.
A marginális hozamok csökkenéséhez vezető körülmények
Az egyes termelési tényezők növekedése a marginális hozamok csökkenését okozhatja, ha más tényezők szintjei állandóak maradnak. Ennek oka az erőforrás-felhasználás egyensúlyának hiánya. A közgazdászok azonban rövid távú kérdésnek tartják, mert a vállalatok általában képesek időben kiegyenlíteni az egyensúlyhiányt. Például egy cég bővítheti a tőkét gyártó üzemét, hogy kiegyenlítse a bérbeadás növekedését, ami a munkavállalók marginális termelékenységének csökkenését okozza.
