A közgazdaságtanban kereskedelmi korlátozás van minden olyan kormányzati politika, amely korlátozza az áruk és szolgáltatások szabad áramlását a határokon átnyúlóan. Az egyes amerikai államok nem szabhatnak ki kereskedelmi korlátozásokat, mivel az Egyesült Államok alkotmánya a szövetségi kormány kizárólagos hatáskörébe tartozik a hazai kereskedelem felett. Így az Egyesült Államokban a "kereskedelmi korlátozás" kifejezés általában a nemzetközi kereskedelem akadályaira utal.
Példák a kereskedelmi korlátozásokra
A kereskedelmi korlátozás legegyszerűbb példája a tarifa. A tarifa, más néven "vám", az az importált termékek értékére kivetett adót. A vállalatoknak vagy a tengerentúli árukat importáló személyeknek meg kell fizetniük a vámot a kormánynak. Ez növeli a fogyasztók árának árát, ezáltal visszatartja az importálást.
A tarifák azonban nem az egyetlen akadályok a kereskedelemben. A kvóta a behozható termék mennyiségének felső határa. Gyakran használják tarifákkal kombinálva. Az amerikai cukorimport-kvóta lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy folyamatosan változó mennyiségű cukor vámmentesek legyenek, de ha a határértéket elérik, az összes cukorimport magas adóköteles.
Nem minden kereskedelem korlátozódik a kereskedelempolitikából. Az élelmiszerekre vonatkozó egészségügyi előírások például kereskedelmi korlátozásokként működnek mert bizonyos termékek országba történő behozatalát tiltják.
A kereskedelmi korlátozások a külpolitika eszköze is lehetnek. Az Egyesült Államok néha szankciókat vagy embargókat vezet be a kereskedelemhez olyan országokkal, amelyeket ellenségesnek tekintenek. A diplomáciai kapcsolatok Kubával való újjáépítése ellenére az Egyesült Államok már több mint 50 éve embargott szinte minden kereskedelmet a karibi országgal.
A kereskedelmi korlátozások előnyei
A kereskedelmi korlátozások szokásos célja az, hogy megvédje a hazai iparágakat a más országokból származó olcsó importtól. Az az elképzelés, hogy a behozatal mennyiségének korlátozásával vagy a behozatal árának emelésével a hazai termelők a piaci részesedésükre leállhatnak. Ez legalább rövid távon segít megvédeni a vállalati nyereségeket és a munkavállalók munkahelyeit.
Más kereskedelmi korlátozások, mint például az egészségügyi szabványok vagy a biztonsági előírások, a fogyasztók védelmére szolgálnak a potenciálisan veszélyes termékek ellen. Dél-Korea például tiltotta a marhahús behozatalát az Egyesült Államokból 2003-tól 2008-ig az őrült tehénbetegségek miatt.
A kereskedelmi korlátozásokkal kapcsolatos problémák
A kereskedelmi korlátozások nagy hátránya, hogy csökkentik a gazdasági szabadságot, torzítják a piacokat és a kockázati megtorlást. Az Örökség Alapítvány, a konzervatív gondolkodó, ezt állítja a vállalkozásoknak és a fogyasztóknak szabadon kell dolgozniuk azokkal, akikkel szeretik. Megkérdezik, hogy a perui csokoládét jobban kedvelő fogyasztóknak mesterségesen felfújott árakat kell fizetniük, vagy hogy az egyik márkájú autónak előnye legyen a másikhoz képest, kizárólag a gyártás helye alapján.
A kereskedelmi korlátozások a piaci torzulások miatt is furcsa viselkedéshez vezethetnek. Az Egyesült Államok nem igazán a legjobb hely ahhoz, hogy mérsékelt éghajlata miatt sok cukrot termeljen, de a cukorimport korlátozásai megpróbálják megpróbálkozni. Az amerikai egyesült államokbeli cukorgyártóknak jobb lehet, ha valami másat csinálnak, ha nem a kvótánál.
Végül a kereskedelmi korlátozások a nemzetek közötti kereskedelmi háborúk károsodásához vezethetnek. 2009-ben az Egyesült Államok vámot vetett ki a kínai gumiabroncsokra, azzal érvelve, hogy Kína kereskedelmi gyakorlata tisztességtelenül károsította az amerikai gyártókat. Néhány hónappal később Kína megcsapta a csirkecombok behozatalára vonatkozó tarifát az Egyesült Államokból egy mozdulattal, amit a Washington Post megtorlásnak hívott. A pörgés példája annak, hogyan a szerény kereskedelmi korlátozás gyorsan felgyorsulhat, és más iparágak vállalkozásainak sérülését okozhatja.
